Minek ez a cirkusz!
Már az ókori rómaiak is tudták, hogy a népnek kenyér és cirkusz kell. Az idei avatók, vagyis a másodikosok a cirkusz világát választották az elsősök avatásának hátteréül, kulisszájául. Vajon miért eshetett a választásuk a cirkusz világára? Mert szeretünk bohóckodni, egy-egy szerep mögé bújni, szeretjük idomítani, szelídíteni, instruálni nemcsak az állatokat, hanem a legfőbb emlőst, az embert/embereket is. A másodikosok idézhettek volna akár a híres LGT-számból: Miénk ez a cirkusz, itt mindenkire szerep vár. Igen, mert mindenkinek megvolt a pontos szerepe, feladata, amelyet igyekeztek teljesíteni: az elsősök már szeptember óta írták himnuszukat „belecsempészve” a szövegbe a másodikosok által kapott „kötelező” szavakat, elkészítették a kis videoklipjüket, gyakorolták bemutatkozó műsorukat, de a másodikosok sem tétlenkedtek: készítették az ízlésesre, gusztusosra sikerült kulissza tartozékait, összeállították a forgatókönyvet (az avatottak és a nézők számára is) élvezhető feladatokkal, melyek mentesek voltak megalázó, „közröhej tárgyává teszlek”, a jónéhány kereskedelmi tévécsatorna által képviselt harsány, modortalan, erőszakos, giccses show-jukat utánzó elemektől. Azok számára, akik 2018. október 25-én beültek a másodikosok és elsősök cirkuszába, és végig is nézték (merthogy egy előadást azzal is megtisztelem, hogy végig ott vagyok), nem kérdéses, hogy ennek a cirkusznak, vagyis az avatásnak volt értelme, sok-sok élményt adott és hagyott mind a szervezőkben, mind az avatottakban, sőt a jót szórakozó nézőkben (tanárokban, iskolatársakban) is! Kellett ez a cirkusz!