2018-2019Osztálytalálkozók

20 év után találkozott újra a IV. A!

Kokoska (Tóth) Adrianna és Schwarzlose (Takács) Judit tollából

„2019. május 11-én tartottuk az 1999-ben érettségizett „Duna utcás“ IV.A osztálytalálkozóját. 20 éve 23-an tettünk sikeres érettségi vizsgát (de még hogy hogyan! – az 1,19-es átlagot a mai napi emlegetik a Duna utcán), a találkozón 19-en tudtunk részt venni. Külön öröm volt számunkra, hogy osztályfőnökünk, Kulcsár Mónika is elfogadta meghívásunkat.

16 órakor „múltidéző” hangulatban kezdtük meg találkozónkat. Fényképes videóval felidéztük az iskolánkban töltött 4 év emlékeit. Ezt a szalagavatós videónk rövidített kisfilmje követte. Volt nagy ováció, kacagás, néha könnyek is minden képkockánál! A rendhagyó osztályfőnöki óránk keretén belül „pár szóban” elmeséltük, mi történt velünk, hogy alakult az életünk, amióta nem találkoztunk. A „pár szó” a 19 diák előadásában közel két órán keresztül tartott Bár szétszóródtunk a nagyvilágban, nagyon jó volt visszatérni a régi emlékekhez.

Osztálytalálkozónkat egy vidám, jó hangulatú vacsorával folytattuk, majd kötetlen beszélgetéssel zártuk a késő éjszakai órákban.”

„2019. május 11-én 20 éves osztálytalálkozóra gyűltünk össze Pozsonyban, 3 osztálytársnőnk ügyes szervezésében. Szép számban jött össze a 20 éve elballagott osztály… bár sajnos néhányan nem tudtak részt venni, de azért mindenkiről összegyűjtöttünk valamilyen információt. Született több tartós, életre szóló barátság a 4 együtt töltött esztendő gyümölcseként… Néhány még az iskolapadban köttetett, de vannak, amelyek csak azután alakultak fontossá és tartóssá, amikor már kirepültünk a Duna utcai gimi falai közül. Többen egymás gyermekeinek keresztszülei lettünk, tehát a következő generációval is megalapoztuk ennek a köteléknek a fenntartását 🙂

Érdekes dolog ez, de az embernek tényleg az az érzése így 20 év (!!!) eltelte után is, hogy szinte senki sem változott… Főleg drága tanárnőnk, Kulcsár Mónika ugyanolyan fiatalos, mint annak idején. A találkozón készült közös fényképen gyermekeim odahaza kérdezgették: de melyik a tanító néni? És még mennyire jólesett (nekem személy szerint 🙂 kezének simogatása az arcunkon!!!

Ami talán a legfontosabb: mindenki a kitűzött céljai felé igyekszik. Van, aki gyorsabban, mások kisebb-nagyobb kerülőutakat megtéve… Ami szép és összeköt minket az az, hogy ezek a célok az együtt töltött gimis 4 év alatt érlelődtek meg bennünk.

Tényleg hálás szívvel gondolunk vissza iskolánkra, mert sok jó magot ültetett el belénk, amelyek azért előbb-utóbb be is érnek. Hálás köszönet mindenért, drága tanáraink, drága iskolánk!

Jó volt együtt lenni, nagyon!”

A rovat cikkei

Bezárás