Élménybeszámoló a sítáborról

Végre-végre elérkezett a kirándulások ideje!

Majd két év lezárásokkal teli időszak után eljutottunk Zuberecbe, sítáborba. A 7. és a 8. osztály együtt indult útnak március 6-án, vasárnap reggel. Kilenckor az iskolaudvaron gyülekeztünk, berakodtunk a buszba, leadtuk a „negativitásunkat” bizonyító papírokat, és kirobbanó formában vágtunk neki az útnak. Útközben elosztottuk a szobákat, hogy az elszállásolás minél gördülékenyebben menjen. Kora délután megérkeztünk, és az ismerkedést egy falunéző sétával kezdtük. Ezt követően elfoglaltuk szállásunkat, majd az utolsó morzsáig befaltuk a vacsorát. A következő programpont egy oktatóvideó megtekintése volt, hogy megtudjuk, milyen nehéz feladat vár ránk az elkövetkező napokban! De ez nem szegte kedvünket, sőt! Napról napra jobban élveztük a sízés adta örömöket, és egyre kevésbé érzékeltük az esetleges nehézségeket. Szerda délután megtekintettük a helyi skanzent. Itt betekintést nyerhettünk abba, hogyan éltek elődeink, milyen szokásaik voltak. A legérdekesebbnek azt találtam, hogy a karácsonyfát a plafonról lógatták le, nem a földre állították. Péntek délelőtt már sokan inkább a kikapcsolódást választották, sétáltak vagy teázgattak a hüttében. Estére szerencsésen hazaérkeztünk, csupán egy sícipőt felejtettünk a szállodában! 

Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem a következő hetet is szívesen elcseréltük volna sítáborra a felmérők helyett! 

Baráth Bence, 7.A