2019-2020

Finnországban jártunk

A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Gimnázium négy másodikos diákja (Bajkai Barbara, Benkó Emese, Nagy Anikó és Kenderessy Vera) két tanár (Popély Andrea és Kiss Helga) kíséretében az Erasmus+ Learning to Play, Playing to Learn című, egy videójáték elkészítését célul kitűző projekt résztvevőiként február első hetében a dél-finnországi partneriskola vendégei voltak.

A hó ígérete

Utunk előtt természetesen néhány „kötelező” információt már tudtunk az országról. Elsősorban azt, hogy a finnek szeretik a szaunát, hogy világbajnokok jégkorongban, illetve hogy az ezer tó országa. Mivel februárban utaztunk, felkészültünk a várható hidegre és hómennyiségre. Talán ez utóbbinak örültünk a legjobban, hiszen az idei tél eddig nem örvendeztetett meg bennünket a csapadék ezen formájával… Mint utóbb kiderült, a többi partneriskola, az olasz, a spanyol, az észak-ír és a német is hasonlóban reménykedett.

A valóság

A globális felmelegedés Finnországot sem kíméli. Vendéglátóink elmondása szerint februárban a hőmérséklet városukban, Loviisában -20°C alatt van, és általában félméteres hóban közlekednek. Ehhez képest bennünket az enyhének mondható -5°C várt, és havat ők is régen láttak. Ennek értelmében sajnos meghiúsultak az olyan betervezett szabadidős programok, mint a szánkózás vagy a jéghorgászat.

Kisebbségben

A Helsinkitől kb. 80 km-re fekvő, tizenötezer lélekszámú kisváros kétnyelvű, lakosságának 40%-a svéd. Országos szinten mindössze 6% vallja magát svédnek, mégis az egész országban a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv, a finn iskolákban pedig kötelező svédül is tanulni. Ezenkívül nem csupán az üzletek, a helység- és utcanévtáblák, de az egész országot átszelő úthálózat feliratai is kétnyelvűek. Kisebbségi jogokból (is) jeles!

Masszázsszék a tanáriban

A finn oktatási rendszer mindent megtesz és biztosít ahhoz, hogy a tanulók sikeresek és elégedettek legyenek. Függetlenül attól, hogy többségi vagy kisebbségi iskoláról van szó, az épületek csúcs felszereltségűek. Nemcsak mi, tanárok, hanem a diákjaink is elámultak a tantermek, a folyosók, az étkezde láttán. Az osztályokban óriási táblák, kivetítők, pihenősarok a diákoknak, a tanáriban pedig masszázsszék szolgálja a megfáradt pedagógusokat. A svéd iskolában elhúzhatóak a falak, azaz két osztályból pikk-pakk egy lesz. A tanárok munkáját asszisztensek segítik, akik a speciális bánásmódot igénylő gyerekekkel külön tanulnak. Az ebéd büfé jellegű, mindenki annyit szed, amennyit megeszik.

Nyelvrokonságban

Ha valaki azt gondolja, hogy nyelvrokonságban lenni azt jelenti, hogy úgy megértjük egymás nyelvét, mint például a szlávok, akik többé-kevésbé elboldogulnak egy másik szláv nyelven, az téved. A magyar és a finn egy dologban hasonlít: a nyelvek dallamában, hanglejtésében. Amikor egy finn beszél, az olyan, mintha egy magyar beszélne, csak egy teljesen más nyelven. A finnek is tudatában vannak a nyelvrokonság tényének, szeretnek is bennünket. Talán ennek a szép gesztusa a Helsinkiben működtetett Balassi Intézet is.

Szabadidő

Északi ország lévén a finnek szeretik a téli sportokat. Az első számú kedvenc, nem meglepő, a jégkorong. Pozsony nevét is jól ismerik, hiszen 2011-ben és 2019-ben is éppen a mi fővárosunkban lettek világbajnokok. Szinte minden nagyobb településnek van hokipályája és hokicsapata. Mi is kipróbálhattuk Loviisa város jégkorongcsapatának pályáját. Diákjaink nagyon ügyesen korcsolyáztak, a bátrabbak hokiztak is. És ha már Finnországban voltunk, a szaunát sem hagytuk ki. A napi higiénia részeként a finnek esténként beülnek a szaunába és ellazulnak. A forró gőz után pedig nem ritkán csobbannak egyet a jéghideg Balti-tengerben.

Élhető város

Loviisán kívül két másik finn városba is ellátogattunk. Az egyik Porvo, az ország 2. legrégibb városa, a másik Helsinki. Mivel megadott időre vártak bennünket egy csokigyárba (!), ahol degeszre kóstolhattuk magunkat, így a főváros látnivalóira kevesebb idő jutott. (Sokunkban megfogalmazódott, hogy ide még vissza kell jönnünk valamikor, hogy e hiányt pótoljuk.) Idegenvezetőnk elmondta, hogy Helsinki a legélhetőbb városok szavazáson rendre előkelő helyen végez. Nincs rohanás, az iskoláik színvonalasak, a szociális ellátás igazságos, letisztult egyszerűség és vendégszeretet jellemzi a lakosait. Így is lehet élni. Hei hei Suomi!

Popély Andrea angoltanár

A rovat cikkei

Back to top button