Sítábor a gimnáziumban

Február 12-én, mikor a buszunk kigördült az iskolaudvarról, elkezdődött a gimnazisták 2017-es sítanfolyama. A hosszú és fárasztó 4 órás buszozás után megérkeztünk a sípálya parkolójába. A sífelszerelések és csomagok kipakolása után megkaptuk a sífelvonóbérleteinket és a magasból is rácsodálkozhattunk a hegyek és völgyek, erdők és sziklák nyújtotta látványra. A szobák elfoglalása után az út fáradalmait kipihenve vártuk a vacsorát, majd takarodóig (és tovább) szórakoztunk.
A második napon a ’’kielégítő’’ reggeli és a közös torna után csoportokra oszlottunk és végre elkezdtük a síelést. A legelső próbálkozások főleg eséssel, síbot- és síléckergetéssel teltek, de szemmel láthatóan napról napra profibbak lettünk. A délelőtti síoktatások után következett az ebéd, illetve az egyórás szünet, mely során éppen elég energiát szereztünk a síbakancsok felhúzásához. Fél négyre ismét a szálláson voltunk és elkezdődött a meleg vízért folytatott küzdelem, majd fáradtan rogytunk az ágyra. A nap további részében a hotel az izomfájdalmakkal küzdők hangjától zengett, melyeken még a tanáraink csodakrémei sem mindig tudtak segíteni. A vacsoráig tartó szabadidőt magunknak szenteltük; kártyáztunk, beszélgettünk, vagy épp titkos szalonnapartikat tartottunk. A vacsorák után többször is közösen énekeltük a magyar örökzöld dalokat mai számokkal keverve, melyekhez a Banda nem akármilyen gitárjátékkal járult hozzá. A takarodók idejére még véletlenül sem voltunk álmosak, szóval tanárainknak nagy erőfeszítésébe került, hogy szobáinkban és folyosóinkon tartsanak minket. Aki nem volt elég figyelmes, könnyen megtapasztalta az éjszakai fekvőtámaszok örömeit.
Az utolsó napon szomorúan hagytuk el a hotelt, rádöbbenve, hogy végetért ez a felhőtlen, fáradtsággal és jókedvvel teli 5 nap. Sok új emlékkel, élménnyel, új barátságokkal és eggyel kevesebb kulccsal búcsúztunk el a hegyektől.

Gyurkovics Gergő, I.A