Senigalliában jártunk

Egy átlagos, napsütéses márciusi délután közepén járunk, mikor a nap már lassan nyugovóra tér, de még elég meleg van. Azonban előttünk még hosszú nap és hosszú út áll, hisz ezen a héten egy életre szóló kaland vár ránk, ugyanis elérkezett a várva várt olaszországi tanulmányi kirándulásunk az Erasmus+ program támogatásával, a ,,Europe in Love” című projekt keretén belül. Utazásunk a bécsi vasútállomá-son vette kezdetét, ahol sok sütivel és rántott hússal felpakolva felszálltunk a Bolognába tartó vonatra. Egész éjjel úton voltunk. Kora reggel megtapasztaltuk az olasz vendégszeretetet, ahol egy kedves takarí-tó bácsi segített nekünk jegyeket váltani a Senigalliába tartó vonatra.
Reggel nyolc körül végre megérkeztünk, és megpillanthattuk a lágyan hullámzó tenger homokos partját. Az iskolában már tárt karokkal vártak minket a házigazdáink. Előadást tartottak Senigalliáról, a Marche régióról és bemutatták az iskola épületét is. Mivel a projekt egyik fontos végterméke egy közö-sen elkészített rövid film, a nap elválaszthatatlan részét képezték a szeretet témájú videó feljátszások több helyszínen is, beleértve a 13 km hosszú homokos tengerpartot. Ezután részt vettünk egy 4 fogásos ebéden, ahol nemcsak megízlelhettük az olasz gasztronómia ízeit, hanem egyben jó alkalmat találtunk arra is, hogy jobban megismerhessük egymást. Utána következett a senigalliai La Rocca erődítmény megtekintése. Itt ízlelhettük meg a hűsítő olasz esőt is, ami kellemes illattal terítette be az utcákat. Házi-gazdáinkkal megkóstoltuk a híres „buonissimo gelatót”. Az ínycsiklandozó olasz fagyi után megismer-kedtünk a befogadó családjainkkal, ahol már várt minket a tradicionális, olasz vendégszeretet és a finom vacsora. Ez volt az első éjszakánk a meleg Olaszországban. Meglepő módon hidegebb volt, mint amire fel voltunk készülve.
A másnapot Urbino városkájában töltöttük, ahova busszal utaztunk el. A hosszú út alatt elénekel-tük projektünk himnuszát is: a „Love is the meaning of life“ című dalt és persze sok más dalt is az olasz diákok vezénylése alatt. Urbinoban megtekintettük a hercegi palotát. Ezután pedig bejártuk a térség kacskaringós, hangulatos, szűk utcácskáit. Ezt követték az individuális esti programjaink javarészt házi-gazdáink otthonában. Szerda reggel a program Corinaldo megtekintése volt, ahol egy érdekes régi báli kosztüm múzeumot jártunk körbe. Utána Corinaldo polgármestere fogadott minket egy rövid beszélge-tésre. Következő állomásunk Mondavio történelmi városa volt, ahol sor került napunk fénypontjára, az ebédre. 2 csoportra lettünk osztva, hogy mindenkinek lehetősége legyen profi szakácsok segítségével elkészíteni álmai pizzáját. Negyedik napunkat a senigalliai városházán kezdtük, ahol találkozhattunk a polgármesterrel is. Ezután kaptunk egy kis szabadot. A központban sétálgattunk, ahol a hangulatos ut-cácskákon kívül élvezhettük a modern technika vívmányát is, hiszen itt volt a legjobb wifi. Ezt követte a mezőgazdasági múzeum megtekintése, majd pedig a búcsúvacsora, melynek keretén belül különböző tengeri gyümölcsös tésztákat, valamint pizzákat kóstolhattunk meg. Az ötödik és egyben utolsó senigal-liai napunk alatt dolgoztunk az iskolában. Olasz barátaink egy nagyon hasznos dolgot tanítottak meg velünk – a tipikus gesztusaikat. Valamint megszavaztuk a projekt logóját, mottóját, illetve kabaláját is. Szoros volt a küzdelem, de végül az északírek logója és mottója bizonyult a legtalálóbbnak a kabalák versenyében pedig az olaszok „Sunny” – ja győzött.
Ezután „hazamentünk“ és házigazdáinkkal töltöttük az utazásig fennmaradt időt. Este az állomá-son újra összejött a mi kis csapatunk. Látogatásunk könnyes, és rendkívül megható búcsúzással ért véget.
Bolognába tartó vonat utunkon elpusztítottuk a házigazdáink által csomagolt finomságokat. Amikor befutott a vonatunk, fájó szívvel vettük tudomásul, hogy ennek az utazásnak tényleg vége sza-kadt. Kezdetét vette a 10 órás vonatút, aminek nagy részét átaludtuk. Reggel megérkeztünk Bécsbe, megreggeliztünk, és már várt ránk a haza induló vonatunk. Végezetül megegyeztünk abban, hogy szíve-sen maradtunk volna még a szeretetreméltó Senigalliában. Életre szóló kalandunk alatt tartós barátságo-kat kötöttünk. Ahogy közeledtünk otthonunkhoz rájöttünk, hogy egyre jobban hiányoznak a “pótcsalád-jaink”. De megvigasztalódtunk tudván, hogy a csapat nagy részével még találkozunk, hiszen ők is elláto-gatnak majd hozzánk 2017 januárjában.

Kis csapatunk tagjai: Egri Evelin, Szőcs Réka, Sloboda Bálint, Jančo Katalin, Vician Anna (II.A,B)
Kísérő tanáraink: Young Judit és Tóth Tünde