A Duna utca: múltam, jelenem, örökségem
Mikor felkérést kaptam, hogy mint egykori pedagógus írjak néhány sort magamról, rengeteg emlék, érzés és arc villant be. Nem is csoda: a Duna utcai iskola kisgyermekkoromtól szinte a mai napig végigkíséri az életemet.
Gyerekként még egészen más volt minden – nemcsak az épület, hanem a rendszer is. Szombatonként is jártunk iskolába, és volt délelőtti, valamint délutáni tanítás is. Az alapiskolában Morvay Lajos tanár úrnak köszönhettem, hogy felfedezte bennem a matematikai tehetséget. Később a gimnáziumban a fizika és a kémia váltak a kedvenc tantárgyaimmá, Solymos László és Dávid Béla tanár uraknak hála. Ők indítottak el azon az úton, amely végül a pozsonyi Műszaki Egyetem gépészeti karára vezetett, ahol automatizációt tanultam. A biztonság kedvéért pedagógiát is végeztem, így amikor a gimnáziumokban bevezették a számítástechnika tantárgyat, jelentkeztem az alma materembe. Nagy öröm volt, amikor felvettek, és néhány év kihagyás után újra találkozhattam régi tanáraimmal, akik szeretettel fogadtak és támogattak. Tíz évig tanítottam itt: informatikát, programozást és etikát. Közben a gyermekeim is ide jártak iskolába.
Ez az időszak rengeteg közös élményt adott – úszótanfolyamok, sítúrák, kirándulások –, és ugyanígy sok szép pillanatot a diákjaimmal is. A mai napig sokukra emlékszem név szerint, és gyakran össze is futok velük. Az iskola valódi alapbázis: egy sziget, amely összeköt bennünket. Barátokat is itt találtam, nemcsak diákként, hanem később tanárként is. Volt diákom hívott a cégébe dolgozni – ott dolgozom ma is.
Időközben már két unokám is „duccás” lett. Újabb visszatérő arcok, újabb generációk – sajnos már csak néhány volt kolléga, de annál több egykori diák, akik ma már szülőként hozzák ide gyermekeiket. Az ő sikereik is az iskola munkáját dicsérik.
A Duna utca ikonikus épülete ma is ott áll a város közepén, és minden nap felém integet. Emlékeket idéz, embereket, barátságokat, életszakaszokat. Az iskola 75 évéből az én életem közel 64 éve kötődik hozzá.
Ez az én történetem – egy élet a Duna utcával.
