Sosem adjuk fel!

 Hat évet vártunk arra a lehetőségre, hogy jegyeket tudjunk vásárolni a budapesti Vígszínház előadására, A Pál utcai fiúk c. zenés játékra, de megérte, mert 2022. október utolsó vasárnapján a Duna utcai iskola busznyi csapata, vasárnap ide, őszi szünet oda, lelkesen szállt fel a buszba, hogy elinduljon Budapest felé, és átélje a csodát, amellyel mindenkit megajándékoz ez a zseniális előadás.

      Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk a 2005-ös A Nagy Könyv szavazás alkalmával a TOP 100-as lista második helyezettje lett. Sokak számára ez az első kötelező olvasmány, amelyen keresztülrágják magukat, de meg is ríkatja őket. Ahogy a Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián alkotótrió által megírt, Marton László által színpadra álmodott fergetes zenés darab is. Többen bevallották, hogy az egész második felvonást végig pityeregték, a záróakkordnál pedig a legkeményebb fiúk szeme is homályossá vált. A végén állva énekeltük együtt a színészekkel: „Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk!“  

Igen, a grund. Több mint száz évvel a Molnár által megírt darab után mit jelent/het a grund? Valakiknek bizonyára ma is csak egy beépítetlen területet, amelyre kacsalábon forgó, többemeletes lakóházakat húzathatnak fel, majd csillagászati összegekért eladhatnak. Van-e ma grundjuk a tizenéves kamaszoknak, ahol közösen tanulhatják meg, mi a barátság, árulás, hősiesség, összetartás, önfeláldozás, tettrekészség, fegyelem és önfegyelem, bátorság és félelem, haza, amikor a többségük a mobiltelefonjához tapad napi 5-6 órán keresztül is, amikor a szülők autóval hozzák-viszik őket mindenhova, amikor különórákra járatják őket, hogy majd a társadalom elitjéhez tartozzanak? A műanyag ablakok világában magyarázatra szorul a gitt fogalma is, rágni a szájukban a rágógumit szokták, nem pedig a gittet. Bélyeget meg miért vásároljanak, ha üzeneteiket e-mail-ben, SMS-ben, a Facebookon vagy a Twitteren elküldhetik? Más a mai világ, mégsem szabad feladni, mert a mai fiatalok is érzékenyek, nyitottak, elég például egy kiválóan összerakott színpadi darab megtekintése, amelyben minden a helyén van: a tánc, a zene, a díszlet, a szöveg, a világítás, amelybe minden alkalommal a színészek egy kicsit bele is halnak, és (egyelőre) élvezik, ennyi előadás után is, a tapsvihart, az ovációt, majd jöhet a látottakról egy kis beszélgetés, érzékenyítés. Mert más a mai ifjúság, de nem rosszabb, elvetemültebb, csak az utat kell hozzájuk megtalálni. 

Mi jó úton haladunk…    

Iró Erzsébet, igh.