A pozsonyi Sétatéren…

…Ja? Hogy megy a villamos? Háát… Mellette lehet, sőt biztos, de hogy a Sétatéren, vagy ha tetszik a Korzón más zajlik, az biztos. A Ganimédés-kút tövében magyar muzsika, magyar népzene szól! Láttak-hallottak már ilyet?! Pedig így igaz! A „Több, mint szomszéd” kulturális rendezvénysorozat kiváló programjának egyike. A Bajkó zenekar talpalávalójával Berecz István, a táncházmozgalom ifjú generációjának egyik legismertebb képviselője tart táncházat a Kárpát-medence számos tájegységéből.

Hétágra tűző napon, energiát nem kímélve. Az Apró Szőttes tagjai, a gimnázium etnográfusai és részben (főleg) Szőttes-táncosai, a püspöki magyar gyerekekkel ropják. Először félénken, bizonytalanul, de egyre jobban belemelegedve (mint mondtam, tűző napon, de ez csak a látszat!). Pedig a tempó nagy, újabb és újabb figurák egymásutánja sorjáz, megjegyezni mégis gyerekjáték. Természetesen: a gyermekeknek. Mi, pedagógusok hol próbálkozunk, hol inkább csak aktív/passzív szemlélői vagyunk. Szusszanni kell, kellene, de a tempó nem enged! A kellemetlen felismerés, hogy „hoppá, valahol a sarkon elhagytam a koordinációs készségem” csak mellékzönge, bár keserű felismerés. S hogy mitől kék már napok óta a combom?! Hát persze! Csapásoltunk is! De ennyire?! Hát, ennyire!

A szervezők előrelátásának köszönhetően nincs napszúrásveszély, vannak viszont stílusos szalmakalapok, erősítve az összhatást. Egy rövidke kortyszünet után, ha nem is a villamos, de a vonat előkerül, kígyózik a sor szorosan befele, majd folytatódik guggolva ugyanott és ugyanúgy. Mese nincs, vonatból kiszállni menet közben tilos! De nem is kíván senki!

A zárókép úgy, mint szokás, dalolás: Zeng a „Tavaszi szél…”, de a kívánságlista is. Így kerül mégiscsak a képbe a villamos… „A pozsonyi Sétatéren”… Meg a szerelem… Kicsik, nagyok a legnagyobb egyetértésben! A pozsonyi Sétatéren!

A zárótétel pedig: jókedvű tablófotó! Íme! (Én lemaradtam. Én nyomtam a gombot…)

Fónod Marianna,

a nap krónikása