Pénz és illúziók

November 10-én, csütörtökön reggel az ágyból kikelve még nem is gondoltam, hogy ennyi élményben lesz részem aznap. A tanulás és a néha monotonnak tűnő iskolai napok mellett aznap lehetőségünk nyílt meglátogatni a budapesti  Illúziók Múzeumát és a nemrég megnyílt Pénzmúzeumot is.

Budapestre érkezve az első állomásunk az illúziók világa volt, ahol nemcsak egyszerű képek által csaphattuk be érzékszerveinket, hanem mi magunk szerepelhettünk az optikai csalódásokon: lehettünk óriások, állhattunk épületek falán, megsokasodhattunk a tükörteremben, valamint átjuthattunk szédelegve egy nyílegyenes létrán, miközben egy körülöttünk forgó vászon zavart az egyensúlyozásban.

A kiállítást követően két és fél óránk volt megebédelni, illetve kicsit bejárni Buda egyes részeit, megnézni érdekességeit. Miután mindenki jóllakott, a Pénzmúzeum felé vettük az irányt, ahol 15 fős csoportokban vezettek minket körbe az épületben. A termek berendezése meglepően modern volt. A legelső dolgunk az volt, hogy az ismertetés után saját kártyánkat elektronikusan regisztráljuk. A program keretén belül megismerhettük a pénz régi formáit, és játékokon keresztül kipróbálhattuk, hogyan fizetnénk, ha nem lenne pénz. Megvizsgálhattuk a forintot egy kicsit közelebbről, illetve világítás alatt is. Megnézhettük, hogy néztek ki  és milyen módon működtek a bankok régen, valamint lehetőségünk volt felhasználni a pénzügyi ismeretek tantárgy keretében megtanult ismereteinket a tőzsdeszimuláción. A múzeum fénypontja mégis talán az volt, amikor egy igazi, 12,5 kg tömegű aranytömböt tarthattunk a kezünkben, amit persze esélyünk nem volt elvinni, hiszen speciálisan volt elzárva, illetve körülbelül 20 kamera és 4 biztonsági őr őrizte szigorúan. A kiállítás végén létrehozhattuk a saját, kézzel fogható papírpénzünket is, melyet egy kulcstartóval és egy műanyag palackkal együtt kaptunk meg ajándékba.

A látogatás után a szokásos jókedvvel utaztunk haza. Alig várjuk, hogy újra meglátogathassuk a magyar fővárost!

Szatmáry Dávid, II.A