Csuhéba (és fába) álmodva

A pozsonyi Brämer-kúria jó hely. Egy magyar sziget a váralja betontömeggé, garázs-, iroda- és lakáskomplexummá vált rengetegében. Mi pedig szeretjük a jó helyeket. A kötelező iskolai penzumon jócskán túl, délután négykor is, október 19-én.

A harmadik évfolyam néprajzosai bevállalták. A helyszínt s az időpontot is. Volt csoportos villamosozás, Duna-part, víg kedélyű, kötelező csoportkép. Meg finom pogácsa is. De elsősorban egy szép kiállítás, nagyszerű, szakszerű eligazítással, nívós bemutatkozással, tartalmas, kötetlen beszélgetéssel. A történettel, miként születik egy talált doboz tartalmából kiállítási alapanyag, hogyan függnek össze a paraszti világ jeles napjai a csuhébabák világával, milyen a méretarányosság babirodalom és valós tárgyak közt, mit keres a fa a csuhé mellett, s egyáltalán mi is az a csuhé. S mi köti össze az érsekújvári múzeum kurátorát az egykori svájci nagykövettel és a harmadikos néprajzosokkal. 

Talán a legfontosabb: a hétköznapinak hitt tárgyak felértékelődése. A nagymama monogramjával ellátott vászonlepedő, terítő, itt, a múzeum falán, az otthon elfeledett, porfogónak titulált kézműves munkák, a finom mozdulatú babák, itt üveg mögött, a senkinek-sem-kell kacat fagereblye kiállítási tárggyá lényegülve…

Vittünk el magunkkal gondolatiságot, hangulatot, megbeszélnivaló élményt. Folyt. köv. 

Fónod Marianna, tanár