#Cédrusok

A művészetismeret meghatározó szerepet tölthet be az ember életében, ha azt már gyermekkorban elkezdjük megfelelően „tanítani“. Jól kell tudnunk prezentálni, ezáltal felkelthetjük a gyermek érdeklődését az egyes művészeti irányzatok és ágazatok iránt, hogy ez a kincs ne vesszen el számára. Manapság sokakat érdekelnek a modern művészetek, ami pozitív, de meghatározóan fontos, hogy a diákok ismerjék a 100-200 vagy akár még régebben élt művészeket s azok műveit, kiváltképp ha az a festő, költő, író szlovákiai magyar, esetleg életének, művészetének szlovákiai vonatkozásai is vannak.

2020. szeptember 16-án és 17-én alapiskolánk 6. és 7. osztályos tanulói részt vehettek egy fantasztikus művészetpedagógiai foglalkozáson, melyet #Cédrusok címen a Vekker Műhely csapata valósított meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A foglalkozás azért kapta a Cédrusok nevet, mivel ez évben emlékezünk meg Csontváry Kosztka Tivadar halálának századik évfordulójáról. Az egész program az életére, a munkásságára épült, a műveit mutatta be.

A foglalkozásvezetők által előkészített feladatok között voltak csapatépítő, önismereti jellegűek, egyéni és csoportos formában megvalósítottak – és minden interaktív módon zajlott, amit a tanulóink nagyon élvezték. Bevezetésként rövid betekintést kaptak Csontváry Kosztka Tivadar életébe, választ találva azokra a kérdésekre, hogy miképpen is lett ő festő, elismert művész volt-e az saját korában, milyen volt a lelkivilága, mely színeket szerette használni, mi volt a fő motívuma… Majd sorra jöttek a feladatok, játékok diákjaink aktív részvételével, s eközben művelődtek is!

A fő téma Csontváry Magányos cédrus című festménye volt. Az alkotást közösen elemezték diákjaink a foglalkozásvezetőkkel, több játék is erre a festményre épült. A nap fénypontja az volt, mikor a gyerekek maguk is festőkké válhattak. A foglalkozások egy része az udvaron zajlott, ahol az asztalokon vásznak, ecsetek és festékek várták a kis művészeket. Első körben egy hátteret kellett elkészíteniük az alapján, ahogy érzik magukat, amilyen a hangulatuk, ezután jött egy saját fa megfestése, majd a festmény megnevezése, amit #-gel kellett megjelölniük. Pozitív tényező volt az, hogy az egész foglalkozás „a mai gyermekek nyelvén“ folyt, így sokkal közelebbinek érezhették magukhoz a művészet adta szépségeket. Igazi profizmussal megszervezett foglalkozás volt ez.

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb művek születtek, s csodálatos volt látni a gyermekek arcán az örömöt, elégedettséget s azt a sok pozitív energiát, amelyet a művészet által képesek vagyunk érezni. Nagyon hálásak vagyunk és köszönjük szépen, hogy részesei lehettünk ennek a nagyszerű foglalkozásnak!

Bottyán Nikolett