Gyereknapi programkavalkád a Duna utcán

Szinte minden diák örül annak, ha nem kell tanulnia, nincs lecke, számonkérés. De mivel tölteni meg a tanulók iskolában töltött idejét, ha nem tanulással, mivel kötni le a figyelmüket, milyen programokat biztosítani számukra, amelyek nem unalmasak, amelyekben szívesen vesznek részt? 

A gyereknap a nevéből adódóan a gyerekekről kell, hogy szóljon, értük legyen, őket szólítsa meg. A tavalyi gyereknap sikerén felbuzdulva idén is hasonló koncepciót követtünk június első napján: sok-sok programot kínáltunk nekik, amelyekből válogatva ők maguk rakták össze a napjukat, olyanokkal foglalkozhattak, amelyek őket lekötik, és nem csak parancsra teljesítenek valamit. Az idei kedvencek a számháború és kincskeresés lettek, a felső tagozatosaink 80%-a futkosott a közeli park(ok)ban, hogy leolvassa a másik fején lévő számsort, ill. az iskola területén több helyszínt is meg- és felkeresett különböző ügyességi feladatokat megoldva (pl. ugrókötelezett, gombot varrt, puzzle darabokat rakott ki), hogy eljusson a kincshez. A nagyobbak a Belvárosban keresgéltek. De nézhettek filmet, rajzolhattak, agyagozhattak, játszhattak asztaliteniszt, sakkot, társasjátékokat, fonhattak hajat, kézimunkázhattak. A paletta színes volt. Ki-ki a kedve szerint tölthette el a délelőttjét. A gimnazista mentorok segítsége is elkélt, hálásak vagyunk nekik az együttműködésükért. Az ebéd elfogyasztása után egy-egy Kahoot kvíz várt rájuk korosztályonként a tornateremben, amelyből újabb ismeretekkel gazdagodhattak, ha nem csak mechanikusan nyomkodták mobiljaikat. A Szülői Szövetség vezetőségének köszönhetően egy-egy tábla csoki birtokosává vált minden Duna utcán tanuló diák, megédesítve ezzel a napjukat. 

Tudjuk, hogy minden kívánság nem teljesíthető, nem is ez lebegett előttünk, amikor belevágtunk a gyereknap szervezésébe, mi megelégszünk egy mosolygós, elégedett arccal, egy „jól éreztem magam”-mal. És ilyenből volt elegendő.

Iró Erzsébet tanár