Az emlékezés és a felejtés mezsgyéjén félúton – lezárult a 2020/2021-es Krókusz Projekt

Iskolánk az idei tanévben is bekapcsolódott a nemzetközi Krókusz Projektbe, melynek fő célja megemlékezni a múlt század negyvenes éveiben történt tragédiáról, a holokausztról. A projektben két évfolyam három osztálya vett részt (gimnázium I.A és I.B, alapiskola 8. osztály) három pedagógus vezetésével (Demcsák Edit, Kovács István és Borka László).

A távoktatás és a korlátozások jelentősen leszűkítették a lehetőségeket, így az év elején elképzelt tervekből (tematikus városnézés, zsinagógalátogatás, találkozás túlélőkkel, közös virágültetés stb.) sajnos szinte semmi sem valósulhatott meg.

A projektnyitó a mi iskolánkban szeptember első heteiben zajlott. Az ún. Zsidó Kódex elfogadásának emléknapján (szeptember 9.) először a genocídium szlovákiai áldozatairól emlékeztünk meg. A diákok gondolatébresztő beszélgetés segítségével felidézték, mit tudnak a holokausztról, milyen irodalmi műveket, filmeket láttak, hallottak-e esetleges túlélőkről, jártak-e már koncentrációs táborban. A történelemóra keretein belül megismerték, hogyan zajlott Szlovákia területén a zsidó kisebbség kizárása a társadalomból, majd pedig hogyan kísérelték meg teljes megsemmisítésüket. Az óra során szóba kerültek az eseményekkel kapcsolatos fogalmak is, mint az arizáció, lappangó antiszemitizmus, munkatábor. A projekt témájára lazán kapcsolódva egy városnéző séta keretein belül az I.B osztállyal meglátogattuk a pozsonyi Holokauszt-emlékművet a Hal téren.

Októberre tervben volt a Zsidó Közösségi Múzeum tematikus kiállításának megtekintése a helyi zsinagógában, azonban ez az egyre elmérgesedő járványhelyzet miatt ez már nem valósult meg.

November során, immáron sajnos diákok nélkül, a projektet vezető tanárok és az iskola vezetősége közösen elültette a projekt nevét adó krókuszhagymákat az iskola kertjében.

A január 27-i online történelemóra témája az auschwitzi megsemmisítő tábor működése és felszabadítása volt. A diákok önkéntes alapon egy írott üzenettel fejezhették ki, hogy nem szeretnék, hogy ezekre a tragikus eseményekre a feledés fátyla boruljon.

Ahogy teltek, múltak a hetek, a krókuszhagymák kicsíráztak, majd március közepe táján virágot bontottak.

A projekt utolsó állomása a magyarországi holokausztról való megemlékezés volt (április 16.). A tanárok bevezetésként online óra keretében prezentáció segítségével megismertették a diákokat a magyar történelem ezen vészterhes időszakával, és tisztáztak olyan fogalmakat, mint gettó, munkaszolgálatos, deportálás, asszimilálódott zsidó, nyilasok. A nyolcadikosok Kertész Imre Sorstalanság című művében szereplő Köves Gyuri sorsán keresztül egy másfajta ábrázolással találkozhattak, amely nem a szörnyűségekről szól, hanem az alkalmazkodás és túlélés ösztönösen természetes módozatáról, a gyermeki létből fakadóan a jó és a boldogság megtalálásáról az élet legnehezebb helyzeteiben is. Ezután a nyolcadikosok, hasonlóan gimnazista társaikhoz, egy beszámoló elkészítésével voltak megbízva, egyfajta házi feladatként, melyet elsősorban (de nem kizárólag) túlélők visszaemlékezéseiről készült dokumentumfilmek segítségével készíthettek el. A diákok sikeresen teljesítették a feladatot: kellő komolysággal, méltósággal és érzékenységgel fogalmazták meg az érzéseiket, gondolataikat, véleményüket a témával kapcsolatban:

„Azt éreztem, hogy jó korba születtem, amelyben (legalábbis nálunk) nincsenek háborúk, és az ember félelem nélkül kimehet az utcára. Sajnálom azokat az embereket, főleg a zsidókat, akik olyan brutális korban éltek.” (diák, 8. osztály)

„Számomra felfoghatatlan, hogy vannak olyanok, akik nem hisznek a holokausztban. Megdöbbentett, hogy ok nélkül csak úgy meggyilkolták az embereket.” (diák, 8. osztály)

„Megdöbbentő, hogy régen a velünk egykorú fiataloknak ilyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük. Terveik voltak a jövőre nézve, élni akarták az életüket, mint az összes többi ember, de nem tehették.” (diák, I.A)

„Néha belegondolok, hogy ha a holokauszt kitörlődne az emberiség történelméből, és valaki megírná azt egy sötét disztópiát bemutató regényként, mennyire néznék őt épelméjűnek. Ha szembesülnünk kéne ilyen rémtettekkel, elhinnénk-e egyáltalán, hogy az emberek képesek ilyesmire?” (diák, I.A)

„Elhatároztam, hogy elolvasom az alábbi hivatkozásokat. Nem titkolom, számomra az egész egy érzelmi hullámvasút volt. Szörnyen dühös, frusztrált lettem… elképzelni, hogy valakinek ilyen problémái voltak annyi idősen, mint amennyi én most vagyok, számomra hihetetlen.” (diák, I.A)

„Szerintem egyértelmű, hogy ilyen dolgokról beszélni kell. Ez a projekt is azért jó, hogy így a

fiatalabb generáció is megértheti ezt az egészet és tanulhatnak belőle (hogy az ilyen dolgokat azonnal a kezdeténél el kell fojtani, hogy ne történjen meg újból).” (diák, I.B)

„És hiszem, hogy emléküket úgy tudjuk leginkább tiszteletben tartani, ha a jövőben soha nem engedjük meg, hogy ez még egyszer megtörténjen.” (diák, I.B)

A tanulók véleményei megerősítették, hogy a projekt elérte a célját. Saját bevallásuk szerint eddig kevés és főként töredékes információjuk volt erről történelmi időszakról. Bízunk benne, hogy a foglalkozásoknak köszönhetően alkalmuk volt behatóbban megismerkedni ezzel az érzékeny témával, valamint megfelelő hozzáállást kialakítani.

Demcsák Edit, Kovács István és Borka László