A nap hangos verse
Sok, rengeteg gyönyörű vers van, amit naponta el lehetne olvasni akár százszor is, mégse unnánk meg soha. Viszont a mostani szituációhoz illően, talán a kedvenc versem, ami a családról, az anya iránti szeretetről szól, nem más, mint József Attila verse, a Mama. Manapság még inkább magunkon is észlelhetjük, milyen fontos a család, a szeretet. De ahogy mondani szokás minden rossz valamire jó és talán az egész szituáció legnagyobb pozitívuma az, hogy több időt tölthetünk a szívünkhöz legközelebbiekkel. Kellemes olvasást, kitartást és jó egészséget kívánok mindenkinek.
Zeman Tamás
a DÖK elnöke
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.