Vers mindegy, kinek

A fiatal generációnak semmilyen emléke nem lehet az egykori legendás tv-műsorról, a Vers mindenkinek címűről. Mégis hallhattak róla, sőt nézhettek belőle részleteket, mert a költészet napja alkalmából ez ihlette meg a Duna utcai színjátszó csoport, a DunArts tagjait. Ez volt az alap, melyet saját ízlésük, egyéniségük, ötleteik szerint gondoltak tovább. Csikmák Katalin, Katona Eszter, Zakál Réka, Kováts Virág, Hrabovská Tünde, Hégli Bence, Gyetven Mihály, Nagy Ádám és Póda László olyan dalszövegeket interpretáltak, melyeknek művészi – esztétikai értékét figyelembe véve nem a magas kultúra jut eszünkbe, mégis újraértelmezve, feledhetetlen pillanatokat szereztek iskolatársaiknak, tanáraiknak, miközben görbe tükröt tartottak felénk. Amúgy a dalszövegeket se nézzük le, igenis vannak köztük igazi remekművek, nem véletlenül kapta az idei irodalmi Nobel-díjat egy popénekes, Bob Dylan. Háromtagú, tanárokból álló szakmai zsűri is figyelte az egyes produkciókat, persze „munkájuknak“ csak jelzés értéke volt. Ha lehetett volna, gyémánt sávba sorolják az előadókat, merthogy esetükben már nem szimpla szavalásról vagy versmondásról beszélhettünk, hanem színészeket meghazudtoló produkciókról. Köszönet az összes szereplőnek a feledhetetlen élményért!
Az alsó tagozatosok a nagyszünetben tízóraijuk elfogyasztása előtt lelküket táplálták a magyar költészet néhány remekével. Weöres Sándor soha el nem évülő gyermekverseit az igazgatónő, Morvay Katalin olvasta fel, majd a tanulók közösen ismételték el kezdetben soronként, majd az egészet együtt szavalva. Jó volt látni, hogy a versek nem tűntek el teljesen a fiatal generáció életéből, sőt sokaknál akár napi szinten jelen vannak.