Szórványként Budapesten…

A magyar Országgyűlés 2015. november 3-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és halálának napját, november 15-ét a magyar szórvány napjává nyilvánította – ezt az információt gimnáziumunk 21 diákja Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár ünnepi beszédéből tudta meg november 15-én a Magyarság Házában tartott Magyar Szórvány Napja című egész napos rendezvény megnyitóján a közönség soraiban ülve.

A meghívást a rendezvényre, amelyről egész nap egy kihelyezett stúdió révén tudósított a magyar köztévé, Rabec István nyelvész-múzeumpedagógustól kaptuk mint a legnagyobb nagyvárosi felvidéki szórvány képviselői. Rajtunk kívül a szerbiai Székelykevéről, a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott településéről, valamint a romániai Besztercéről érkeztek diákok (kb. százan) Budapestre erre a napra. A Magyarság Házában egy szakmai konferencia zajlott a szórványról, a meghívott diákok számára azonban önálló programot készítettek a szervezők. Így miután a megnyitó ünnepség zárógondolatait megfogalmazó Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója beszéde végén tartalmas, élménydús, szórakoztató napot kívánt a diákoknak, Németh Csaba történész-idegenvezetővel nyakunkba vettük a várost, pontosabban a várat! Hideg, ám gyönyörű napos időben a Halászbástyától a Savoyai Jenő-szobornál visszafordulva Hadik András szobráig tartott a séta – unalomig ismert helyek, mondhatnánk, viszont biztos vagyok benne, hogy az a rengeteg érdekesség, amelyeket ezek kapcsán Csaba elmesélt nekünk, ott marad diákjaink fejében, és ezentúl nemcsak a képek, hanem a velük kapcsolatos információk is beugranak majd nekik, ha azt hallják: a budai Vár! Hosszabbra is sikeredett a várséta, mint terveztük, úgyhogy szaporáznunk kellett a lépteinket, mivel várt ránk az ebéd.

Kora délután rendhagyó nyelvtanórát tartott nekünk István a Mi, magyarok kiállításon végigsétálva – eközben voltunk részesei egy tévéfelvételnek, sőt, egy diákunk interjút is adott. Ezen a kiállításon diákjaink egy része a Gloria Victis rendezvény kapcsán már járt, akkor arra panaszkodtak, hogy kevés volt rá az idő… Hát, másodszorra sem sikerült minden részletét kiélvezni! Csak ajánlani tudjuk mindenki figyelmébe ezt a kiállítást: kiapadhatatlan inspiráció- és élményforrás kicsik és nagyok számára egyaránt!

Ránk fért ezek után a pihenés és a kávé/tea, néhányunknak viszont a következő másfél órában a délvidéki csapat jóvoltából lehetősége nyílt megmászni a Mátyás-templom tornyát, és gyönyörködni a legcsodálatosabb budapesti panorámában! A vacsora után a nap méltó záróakkordja, mondhatnánk megkoronázása a Ghymes együttes koncertje volt. Miután pedig elengedtük egymás kezét a Kézfogás című dal után, lassan szedelődzködni kezdtünk, és nemcsak a fáradság miatt volt e lassúság: az ember nehezen hagyja ott a helyet, ahol még maradni szeretne, amelyhez szép élményei kötődnek…

Milyen napotok volt? – kérdeztük Iró Erzsébet kolléganővel diákjainktól a buszba beszállva. Fárasztó, de nagyon jó! – hangzott a válasz. Köszönet érte a szervezőknek és elsősorban Rabec Istvánnak, akinek a fél szeme – rengeteg dolga mellett – mindig rajtunk volt, és neki köszönhetően még a szálláson felejtett mobiltelefon is megkerült!

Kulcsár Mónika