Pop-up az Óvárosházán
Kiszabadulni a bezártságból nem csak az újratalálkozás örömét, az iskolapadok újbóli elfoglalását jelentette számunkra. Élvezhettük végre a még csak óvatosan éledező belvárost, a vasárnap délelőttöket idéző kihalt utcákat. Éltünk is a lehetőséggel. Az Óvárosháza udvarán nyílt kültéri (pop-up) kiállítás kiváló alkalomnak bizonyult.
Az Ich bin ein Pressburger/ My sme starí Prešporáci /Régi pozsonyiak vagyunk című tárlat mellesleg az első rendezvények egyike volt a korlátozások feloldása után. A Pozsonyi Kifli PT fennállásának tíz éve alatt számos családi gyűjteményt, hagyatékot dolgozott fel. A tárlat ebből a terjedelmes anyagból kínált ízelítőt kilenc pozsonyi család leszármazottainak visszaemlékezéséből és családi albumaiból válogatva, személyes történetek révén. Családi felvételek, portrék, korabeli fényképek, rég eltűnt utcák, városrészek villantják fel a letűnt korok életét, hangulatát, helyszíneit, de mindenekelőtt a régi Pozsonyra oly jellemző háromnyelvűséget, a többnemzetiségű hagyományt, a toleranciát és a lokálpatriotizmus fontosságát. Számos közülük különleges kordokumentum. Pozsonyi magyar diákként nézve kuriózum volt a Zoch utcai magyar tanítási nyelvű iskola végzős osztályának tablója a tanári karral 1956-ból, köztük édesanyámmal, aki a magyar iskolák alakulásától kezdve 45 éven keresztül volt oszlopos tagja a mindenkori tantestületnek. De a Duna utcán működő egykori Leánytanoda főzőtanfolyama is a felfedezés örömével hatott. Ugyancsak a kedvencek közül való a Zeppelin látványa a Duna felett, a Vaskutacskán tett kirándulások, a ligetfalui piknik, a korabeli, kézzel írott, pozsonyi különlegességnek számító receptek, köztük az 1958-as ejtőernyős világbajnokságra készült csokicsoda és a pipázó, jókedvű, szamárfület mutató legények pillanatfelvétele. Megjegyzés: hiszen ezek ugyanolyanok, mint mi!
A leglényegesebb viszont a családok mai leszármazottainak a háromnyelvű paneleken olvasható vallomásai. A ma emberének is útmutatóul szolgálhatnak. Néhány idézet ezekből:
„Pozsonyinak lenni számomra annyit jelent, hogy toleráns vagyok, és tiszteletben tartom a sokféleséget. Egy olyan városban, amely valamikor többnemzetiségű volt, semmi keresnivalója az intoleranciának és a nacionalizmusnak.”
„Pozsony nekem olyan, mint másnak az egész ország: haza.”
„Pozsony a kozmopolita város megtestesítője.”
„Pozsony minden, csak nem ingerszegény környezet. Pozsonyi ideálom az olyan ember, aki otthonosan mozog Bécs, Budapest és Prága között, mégis Pozsonyba szeret visszatérni. Mert pozsonyinak lenni jó.”
S a kor nemzedékének szánt, megszívlelendő gondolat: „Az új nemzedék történelemtudat nélkül él e városban.”
Hogy ez ne így legyen, mi megtettük a megfelelő lépést. Megnéztük, elolvastuk, megbeszéltük. Nagyszerű volt! Sok további pozsonyi család hagyatéka biztosan megtöltene még néhány kiállításnyi anyagot. Türelmetlenül várjuk a folytatást!
A Duna utca I.A és II.AB osztálya nevében
Fónod Marianna
