A nap hangos verse
A költészet napjára egyik kedves költőm, Nagy László versét szeretném megosztani Veletek. Nagyon szeretem a verseket, diákkoromban minden éven részt vettem a szavalóversenyen, és bizony megfelelő verset találni sokszor nem volt könnyű feladat. 40 évvel ezelőtt talált rám ez a vers, azóta is szívemhez közelinek érzem. Mondanivalója, ritmusa, érzelmi eszköztára kifejezi mindazt, ami fontos volt eddigi életemben: a népzene, néptánc és a költészet világának összefonódása.
Sok szeretettel ajánlom elolvasásra és meghallgatásra:
Költészetére rendkívüli hatással volt József Attila költészete és Bartók Béla zeneszerző munkássága. A Táncbeli tánc-szók című versét a Bartók együttes „használatára“ írta és az Ajándék (1967-1973) című kötetében jelent meg. A vers 5 részre tagolt magyaros ritmusa igazában a tánccal együtt él. Szinte a vers ritmusába menti át a táncot is.
„A versben az erő, tisztaság, életkedv, az emelkedettség és a „zengő lélek“ ünnepe jut kifejezésre. A költő szembenéz a halállal is, úgy perel az elmúlással, hogy meg akarja élni az élet szépségét, a szerelem boldogságát.“ (Görömbei András)
Nagy László: Táncbeli tánc-szók
I
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék
Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!
II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!
III
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.
IV
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok
Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnaknak se tartsa meg
Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tüdeje.
V
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet
És akit én megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom.
