Mondjam? Mutasd!
A szociális érzékenység éve keretén belül a pozsonyi Duna utcai gimnázium II. évfolyamának diákjai szeptember 20-án egy nagyon érdekes előadáson és workshopon vettek részt, amelyet a Szlovák Halláskárosultak Egyesülete szervezett.
A szociális érzékenység fontos alkotóeleme a szociális kompetenciáknak. Az ember társas lény, így nap mint nap kénytelen észlelni környezetét és reagálni a másik ember érzéseire, szándékaira, gondolataira, viselkedésére, sőt önmagára is. Vannak közöttünk szociálisan érzékenyebb és nyitottabb egyének, akik hatékonyabban felismernek egy-egy információt, ami többnyire ki nem mondott információ. Már kiskorban nagyon fontos, mit mutatunk a gyermekeknek, hogyan reagálunk különféle helyzetekre, mivel a gyermekek többségének igencsak nyitott a szociális befogadóképessége, így mondhatni szociálisan érzékenyebbek. Ezt az érzékenységet később továbbfejleszthetjük különböző módokon. Erre kaptak lehetőséget gimnáziumunk diákjai is, akik nagy lelkesedéssel várták az említett előadást és workshopot, ahol saját bőrükön megtapasztalhatták, milyen nehézségekkel kénytelenek megküzdeni a halláskárosultak nap mint nap. Az előadás és a workshop három részből állt: ismerkedés a halláskárosultak életvitelével és -körülményeivel, szlovák jelbeszéd minikurzus, és végül megtudhattuk, milyen előnyökkel, pozitívumokkal jár a jelbeszéd elsajátítása a halló közönség számára. A rendezvényen halláskárosult oktatók tartották a foglalkozásokat, ők Szlovákia különböző településeiről érkeztek, hogy minél több fiatalt a lehető legalaposabban megismertessenek ezzel a témával.
A első foglalkozást egy halláskárosult előadó tartotta fordító segítségével, aki a diákoknak közvetítette a jelbeszéddel közölt információkat. Elmondta, hogy minden nyelvhez más és más jelbeszéd tartozik, viszont létezik egy nemzetközi jelbeszéd is, amelyet többnyire nagyobb konferenciákon, illetve rendezvényeken használnak. Megtudtuk azt is, hogy a halláskárosultak kommunikációjában kimagaslóan fontos a szemkontaktus, minden apró mimika, gesztikuláció, mivel ezek segítéségével tudják helyesen értelmezni a közölteket. Az érdekes információk egyike az volt, hogy a halláskárosultak is szoktak énekelni, ilyenkor viszont a nemzeti jelbeszéd helyett egy művészi jelbeszédet használnak, amely által jobban kifejezhetik az érzelmeket és a megélteket. A jelbeszéd megtanulása nem könnyű feladat, viszont a diákjaink nagy lelkesedéssel vágtak bele az alapok elsajátításába. Többek között kipróbálhatták a jelbeszéd ábécéjét, saját nevüket is megtanulták közölni a jelek segítségével. Ez a minikurzus vidám és pozitív hangulatban telt, mivel az oktatók próbálták minél viccesebb és érdekes módon átadni a jelbeszéd alapjait.
Befejezésképpen mindenki kapott egy kis brosúrát, amely a halláskárosultak életéről tartalmaz információkat, és megtalálható benne a jelbeszéd ábécéje is, valamint egy kitűzőt, amelyen a Szlovák Halláskárosultak Egyesületének logója és weboldalának címe látható. Az eseményről mindnyájan boldogan, új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagabban távoztunk.
Miközben másodikosaink a jelbeszéddel ismerkedtek, gimnáziumunk önkéntesei (12 diák) kitűzőkkel és adománygyűjtő dobozzal járták az iskola épületét, valamint Pozsony belvárosának utcáit, ugyanis az idén is bekapcsolódtunk a Fehér ceruza országos gyűjtésbe a vakok és gyengénlátók javára. 590,79 €-t gyűjtöttek össze diákjaink, név szerint: Zeman Dávid, Tési Evelin I.A, Balázs Veronika, Rákász Orsolya I.B, Liptai Jázmin, Szolcsányi Laura II.A, Nagy Anikó, Strešňák Adél II.B, Kenderessy Nóra, Tóth Nikolett III.A, Veszprémi Linda, Renczes Fanni III.B Köszönet minden adakozónak a támogatásért és önkénteseinknek a gyűjtésben való részvételért.
Horák Katalin, iskolapszichológus
