„Minden perc ünnepel”

A gimnazista negyedikesek e(l)-ballagása után sokáig úgy tűnt, hogy a kilencedikesek sem kerülik el a virtuális ballagást. Ám amikor megtudtuk, hogy június 22-ével a kilencedikesek is visszatérhetnek az iskolába, megkezdtük a ballagásuk előkészítését. A nyolcadikosok virágzó mezővé változtatták a ballagók osztályát a nagy nap előtt, június 26-án pedig tarisznya és egy-egy virágcsokor várta az iskolájuktól elköszönő alapiskolás végzősöket. Az utolsó csengetést követően felsorakoztak az ünnepibe öltözött, hölgyekké és urakká váló, az alapiskolájuktól elköszönő kilencedikesek a folyosón, s elindultak énekszóval az iskolaudvarra, ahol már várták őket a legközelebbi családtagjaik. A ballagás ünnepélyes részében elköszöntek a nyolcadikosok a kilencedikesektől, maguk a kilencedikesek az iskolájuktól, a szülők részéről is elhangzottak gyermekeik e korszakát záró gondolatsorok, s végül az iskola igazgatónője mondta el ünnepi beszédét, melyet a ballagók számára készített emléklap átnyújtása követett egy-egy ajándékkönyv kíséretében. Kiss Helga angol-spanyol szakos kolléganőnk Máté Péter dalával zárta a hivatalos részt. Ezt követően a kilencedikesek egy kört alkottak az iskolaudvar közepén, hogy a nyolcadikosok átadhassák nekik a meglepetésüket: egy nagy, kilencest ábrázoló lufit, melynek hosszú zsinórját mindannyian megragadták, majd elengedték. A lufi hamarosan a kéklő ég felé vette az irányt, miközben a Honfoglalás ismert betétdala szólt: „Kell még egy ölelés, ami végig elkísér…”

Kedves kilencedikesek, mi is ölelünk benneteket, örülünk, hogy megismerhettünk Titeket, hogy követhettük a kilenc év alatt szellemi és testi fejlődéseteket, kamasszá válásotokat. Kívánunk nektek sikeres középiskolai tanulmányokat!

Iró Erzsébet, igazgatóhelyettes