Készülj fel a 21. századra! – This is 21

            November 8-án Szlovákia 68 középiskolájába az üzleti és a társadalmi élet 80 olyan sikeres szereplője látogatott el, akik anno az adott középiskola diákjai voltak, és azért tértek vissza alma materükbe, hogy saját élettörténetük elbeszélésével motiválják a fiatalokat a bennük lévő tehetség, adottságok kibontakoztatására. A remek ötlet a Pontis Alapítványnak köszönhető, amely tavaly hirdette meg első alkalommal a címben szereplő projektet, akkor viszont még egyetlen magyar tannyelvű iskola sem vett részt benne. Az idén Lelovics Andreának, iskolánk volt diákjának, az alapítvány munkatársának köszönhetően a pozsonyi Duna utcai gimnázium az egyike annak a két hazai magyar iskolának, amelynek diákjai inspiratív példaképekkel találkozhattak ezen a pénteki napon.

            Martina Kolesárovát, az alapítvány igazgatóját idézzük: „A szlovákiai iskolák többségében még ma is a memorizálásra és a tudásanyag passzív befogadására irányuló oktatás folyik. A fiataloknak viszont olyan impulzusok kellenek, amelyek aktivizálják őket, szükséges eszükbe vésni, hogy a jövőjük a saját kezükben van, és azért, hogy az  milyen lesz, már ma tehetnek. Elég, ha tudatosítják a bennük rejlő lehetőségeket, és ezek megvalósítására irányítják figyelmüket.” Ezzel a „feladattal” érkeztek hozzánk Sragner Miklós és Lévárdy Ferenc, és miközben a negyedikesek már a szalagavató estéjére készültek, a harmadikosaink megtudhatták tőlük, melyek azok az iskolában megtanulható, készséggé fejleszthető dolgok, amelyek az iskolapadból kilépve elengedhetetlenek lesznek a sikeres jövőjük érdekében. Azokkal a kompetenciákkal, attitűdökkel ismerkedhettek meg, amelyeket előadóink a következő sóhajjal osztottak meg velük: „Bárcsak megtanulhattam volna már középiskolás koromban; ha jobban figyeltem volna az iskolában…”

            A harmincas évei végén járó Sragner Miki saját életpályáján mutatta be, mit jelent az, hogy igazán komoly lehetőségei a mai világban csak annak az embernek adódnak, aki elfogadja, hogy az élet állandó változás. Miki több munkahely- és pozícióváltás után foglalta el  az egyik legnagyobb számítástechnikai cég szlovákiai kirendeltségének magas beosztásban lévő IT-tanácsadói székét. A Mikitől pár évvel idősebb Lévárdy Feri is több váltás után – többek közt a Duna utcai diákéveket maga mögött hagyva nem sokkal a katedra másik oldalára is odaállhatott, és tanárként is kipróbálta magát – jutott el odáig, hogy az egyik legjelentősebb európai bank bécsi székhelyén dolgozva az egész cég működéséért felel.  És hogy mi kell ilyen fiatalon egy ennyire sikeres karrierhez? Soroljuk, amiben a „fiúk” megegyeztek: a kapcsolatépítéshez, a csapatmunka elsajátításához elengedhetetlen kommunikáció és empátia; kreativitás, amelyet fejlesztünk magunkban; az információk szelektálásának képessége, tehát a kritikai gondolkodás, amely ma sajnos nagyrészt hiányzik a fiatal korosztály tagjaiból; a tanulás megtanulása, mert a tanulás a mai diákság generációjának már nem fejeződik be a főiskola elvégzése után, hanem életük végéig tartani fog; idegen nyelvek és prezentációs képesség; valamint általános műveltség: Miki szerint ez utóbbi választja el a szakmunkást az igazán intelligens embertől! Az általános műveltség önbizalmat ad, ez pedig a siker záloga. Feri felhívta a diákok figyelmét, hogy használjanak ki minden alkalmat, hogy próbára tegyék magukat, menjenek bele ismeretlen, akár kellemetlennek tűnő szituációkba is, mert mindenből tapasztalatot szereznek, tanulnak. Szerinte az is alapvető, hogy hogyan viszonyulsz önmagadhoz, másokhoz és a munkádhoz.

            Sorolhatnánk végtelenségig a diákhallgatóságot is inspiráló, az előadás végén spontán tapsra ragadtató remek gondolatokat, illetve a felmerülő kérdéseket, de mindezt élőben hallani igazán élmény. Feri azt is elmondta nekünk, hogy a kommunikáció verbális része a kutatások szerint csak 9%-ban ér célba a hallgatóságnál, 91%-ot a nem verbális kommunikáció ad hozzá a megértéshez, a figyelem felkeltéséhez. Ebből következik, hogy mennyire fontos az „ahogy mondjuk”, ezt pedig írásban nem tudjuk visszaadni. Ezért, kedves volt diákjaink, visszavárunk Titeket, és megköszönjük nektek, hogy alma materetek mostani diákjainak sikeres jövőjét is a szíveteken viselitek!

Kulcsár Mónika