Kései diszhimnusz az avatásunkról
A gólyaavató napja izgalommal és jókedvvel telt számunkra október 17-én, csütörtökön. Tudjuk, hogy kissé talán már aktualitását vesztette a sok egyéb, után következő program mellett ez az esemény, de mi egy rózsaszín felhőben éltük át az azt követő napokat, ezért csak most tudunk objektívan összefoglalót írni arról, mit és hogyan éltünk meg! 🙂
Mi, elsős gimnazisták a másodikosok által a szerep alapján „bocikká” és „malackákká” maszkírozva délután két óra előtt már izgatottan vártuk, hogy megmutathassuk magunkat és kreativitásunkat tanáraiknak és a gimiseknek. A program a farmmá alakult tornaterembe való bevonulásunk után a hagyományos bemutatkozó előadásokkal kezdődött. A vidám és kreatív produkciók után felcsendültek a himnuszaink, amelyeket büszkén énekeltünk el a közönség előtt. Ezt követte az avatásunkat megszervező másodikosoknak szóló dicshimnuszunk, ebben humorral és tisztelettel köszöntöttük a már tapasztaltabb diákokat.
Majd következtek a versenyfeladatok. Másodikos gimnazista társaink igazi, humorral teli kihívások elé állítottak minket. Az első próba a kukoricamorzsolás volt, ahol gyorsaságra és ügyességre volt szükség. A következő állomáson zsákban ugrálva kellett célba érni, ez persze sok vidám pillanatot szerzett nemcsak a résztvevőknek, hanem a nézőknek is. Ezt követte a trükkös feladat, amelyben különböző hüvelyeseket kellett szétválogatni – gyors és pontos kézmunka nélkül itt nem lehetett sikerrel járni. Az egyik legizgalmasabb feladat a talicskázás, valamint a Kahoot kvíz volt, amely próbára tette tudásunkat és reflexeinket is. Az állathangok utánzása, a tojással való szaladgálás pedig a nap legviccesebb része lett, a „bocik” és a „malackák” kreativitása nem ismert határokat, amikor különféle állatokat kellett megjeleníteniük hangokkal. A nap végére „duccás” diákokká váltunk. Letettük a fogadalmat, megesküdtünk, hogy a szívünkben örökké “duccások” maradunk, majd átvettük vicces mesterlevelünket.
A gólyaavató nemcsak játék és szórakozás volt, hanem egy nagyszerű lehetőség arra is, hogy mi, az elsősök igazi csapattá váljunk, közelebb kerüljünk egymáshoz, valamint a felsőbb évesekhez. Nagyon élveztük ezt a napot, köszönjük a másodikosoknak, akik jól feladták nekünk a leckét, hiszen jövőre avatottakból avatókká válunk, és reméljük, hogy a jövendő elsősöknek legalább ilyen kellemes élményeket szerzünk, mint amilyenket mi őrzünk az avatásunkról.
Ja, és még egy információ: az avatásról további részleteket olvashattok a Lármafa nemsokára megjelenő idei első számában! 🙂 Keressétek, olvassátok!
A pozsonyi Duna utca I.A és I.B gimnazistái
