Gimiseink újra a napsütötte Valenciában

Április utolsó hete volt talán az egész tanév legemlékezetesebb időszaka a gimnáziumunk spanyol csereprogramjában részt vevő diákok számára, ugyanis elérkezett a várva várt spanyolországi tanulmányutunk. Április 22-én indultunk útnak Valenciába, hogy folytassuk azt a csodálatos kalandot, amelyet tavaly decemberben elkezdtünk, amikor is spanyol diákokat fogadtuk iskolánkban. Most rajtunk volt a sor, vendéglátókból vendégekké váltunk, és átadtuk a stafétát spanyol társainknak.

Hétfőn kora hajnalban emelkedett fel velünk a repülőgép, majd egy hosszú utazás után vendéglátóink vidáman és barátként fogadtak minket. Körbevezettek iskolájukban, ahol rögtön otthon éreztük magunkat, hiszen pozsonyi tartózkodásuk alatt sokat meséltek arról, milyen is Spanyolországban diáknak lenni. Ezt követően mindenki izgatottan indult vendéglátó családjához, hogy belekóstoljon az igazi spanyol életbe.

Első teljes napunk játékos programokkal telt Valenciában. Reggel egy kicsit megmozgattuk izmainkat labdajátékokkal, délután pedig egy interaktív applikáció segítségével barangoltuk be a város rejtett és ismert helyeit. Szerdán meglátogattuk az ország fővárosát, Madridot, ahol megismerkedtünk nevezetességeivel a királyi palotától kezdve a monumentális főtérig, a Plaza Mayorig. Diákjaink nemcsak ismereteikkel, hanem spanyol nyelvi tudásukkal is büszkélkedhettek vendéglátóink előtt. A napot a híres Prado Múzeummal zártuk, amely szintén felejthetetlen élményt nyújtott.

A következő napokban tovább folytattuk Valencia felfedezését. Csütörtökön az Oceanográfico Múzeumba látogattunk, a vízi világgal való ismerkedés csúcspontja az interaktív delfinshow volt, pénteken pedig a tengeré lett a főszerep. A délelőtti hajókázás alatt diákjaink gondoskodtak a remek hangulatról, táncoltak, énekeltek, majd délután eljött a strandolás ideje: a pálmafás tengerparton pihentünk, élveztük a napsütést és a tenger simogató hullámait. Közben persze rengeteget beszélgettünk, ezáltal pedig nemcsak a nyelvet – sőt nyelveket – gyakoroltuk, hanem mélyebb ismereteket szereztünk egy olyan kultúráról, mentalitásról, amely ugyan európai, de mégis annyira más, mint a mi közép-európai civilizációnk, gondolkodásunk. Viszont a nyitottság, a tolerancia, az elfogadás nem hiányzott egyik csapatban sem, így minden különbözőségünk ellenére baráti társasággá kovácsolódtunk.

A hétvége után, amelyet tanulóink a spanyol “családjaiknál” töltöttek élvezve a helyi élet ritmusát, elérkezett utazásunk utolsó napja. Szívünkben kezdett eluralkodni a nosztalgia, de egyúttal örömöt is éreztünk, hogy ennyi felejthetetlen élménnyel gazdagodva térhetünk haza. A spanyol csereprogram nemcsak új barátságokat és kulturális tapasztalatokat hozott számunkra, hanem össze is kovácsolta a diákcsoportot, és emlékezetessé tette a közös élményeket. Bízunk benne, hogy a jövőben is folytatódik ez a program, és újra lehetőségünk lesz együtt felfedezni a világot, és mélyíteni kulturális kapcsolatainkat. Addig is: Hasta luego, Valencia!

Kiss Helga és Galo Ester, angoltanárok