A déli szlávoknál jártunk
Az utazásra, egy-egy ország, táj, vidék megismerésére szánt idő sosem elpocsékolt. Így gondolták (sőt továbbra is gondolják) azok a diákok és tanárok, akik négy hónappal ezelőtt eldöntötték, hogy szeptember idusát (mely 4 napnyi szünetet jelentett) ők nem otthon és párnák közt töltik, hanem nekivágnak Horvátországnak és Szlovéniának.
Ha Horvátország, akkor tengerpart. Igen, ez is helytálló, de a víz mellett további természeti kincsek is marasztalják az oda látogatókat. A busznyi csapat 2016. szeptember 15-én elsőként az osztrák Grazcal ismerkedett. Bekukkantottunk a lépcsős templomba, álltunk a tartományi parlament reneszánsz udvarán, azaz a hangulatos karácsonyi vásárok helyszínén, felmentünk az óratoronyhoz, megcsodáltuk a sebes Murát, leesett az állunk az egyedülálló fegyvergyűjteményről hallva, láttunk eredeti Tintoretto-festményt, gyülekeztünk a főtéren. Zágráb, a horvát főváros egyik belvárosi hosteljében tértünk nyugovóra.
Másnap az UNESCO világörökség listáján is szereplő Plitvicei-tavak csábító színei, formái (értsd: vízesések, tavak, kövek …) ejtettek rabul bennünket. A fényképezőgépek, mobilok állták a sarat, miközben az egyik ámulatból a másikba estünk, ám a finom vacsora már várt mindannyiunkat Zágrábban.
A csillagtúra harmadik napján a csapat Szlovénia felé vette az irányt. EU-tagság ide, schengeni határ oda, több mint kétórányi várakozás az államhatáron sokunk idegeit próbára tette. A postojnai barlangrendszer nagysága (kb. 20 km), pompája azonban helyrebillentette az egyensúlyt. Európa legnagyobb cseppkőbarlangjának csupán ¼-ében vendégeskedtünk, de a látvány rabul ejtett mindenkit. Az emberi hal („human fish“) névre hallgató, egyedülálló lényt látva el kellett ismerni, ilyet csak a természet tud produkálni (nem lát, nem hall, sötétben és vízben él, több évet is kibír táplálék nélkül). A délutánból fennmaradt másfél óra kevésnek is bizonyult Ljubljanára, a szlovén fővárosra, de legalább tudjuk, ebbe az ékszerdobozba vissza kell térni akár többször is ( a hármas híd, a városháza reneszánsz udvara, a vár, a kézműves boltok, a hangulatos utcák és terek – mind-mind hívogatóak voltak).
Az utolsó napra Zágráb tartogatta szépséges arcát. A néhány órás séta alkalmával barangoltunk az Alsó- és Felsővárosban, templomok, terek, szobrok marasztaltak bennünket, de az idő kérlelhetetlen, indulni kellett haza, hogy ennyi szépségről beszámoljunk, s másokat is meggyőzzünk: utazni csodás dolog!