Gloria Victis – jutalomkirándulás

A csapatunk tagjai közül Zilizi Kristóf sajnos nem tudott velünk tartani, mivel egy másik történelmi versenyen képviselte iskolánkat, ezért Cseri Timi, Lelkes Viki és felkészítő tanárunk, Kulcsár Mónika vágott neki a négynapos útnak négy másik csapat tagjaival és tanáraival egyetemben.

Pestről indultunk Miskolc érintésével – ott vettük fel ugyanis a beregszászi csapatot – Kelet-Szlovákia irányába. Első megállónk Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén volt, ahol egy gyönyörű, ám omladozóban lévő reneszánsz kastélyban emlékeztünk a vezérlő fejedelmre, akinek élete és kora egyébként a jövő évi Gloria Victis vetélkedő témája.

Másnap következett Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, a szepesi vár, majd Ždiar, ahol az éjszakai szállásunk volt – eső, erős szél, igazi tátrai viharos éjszaka. Mivel erre nem nagyon számítottunk (mindenre felkészült tanárnőnkön kívül), majd megfagytunk. De a társaság nagyon jó volt! A verseny győzteseivel, a makóiakkal összebarátkoztunk, később velük osztottuk meg szobánkat, asztalunkat, mindenünket.

A harmadik nap reggelén, a Magas-Tátra északi részén hóesés fogadott minket. Irány Zakopane, ahol felpakoltunk sajttal, kendővel, meleg pulcsikkal, egyéb ajándékokkal. Ezután megérkeztünk a csodálatos Krakkóba, amelynek szépségeit a csúnya, hideg időjárás ellenére is ámuldozva figyeltük. Lengyelország nagyon tetszett az egész csapatnak!

Az utolsó napra már csak a wielickai sóbánya maradt. Rengeteg lépcső legyűrésével érkeztünk meg a bánya mélyére, ahol inhaláltunk, monumentális sószobrokat láttunk. Aztán irány haza, hogy másnap fáradtan, de mégis felüdülve visszaugorjunk a megszokott mókuskerékbe. És persze nagy lelkesedéssel vágjunk bele a Gloria Victis jövő évi versenyébe!

Köszönet a Rákóczi Szövetségnek, a szervezőknek és kísérőinknek a kellemes négy napért, a rengeteg élményért!

Lelkes Viktória