Prikler Mátyás – filmrendező

Kevés szlovákiai magyar diák választja a pozsonyi Művészeti Főiskola rendezői szakát, ha igen, akkor a színművészeti szakot célozzák meg, s később mint színész kipróbálják magukat rendező szerepében is. Hogy esett a választása erre a szakra? Színészi babérokra nem vágyott?

Szerintem nincs annyira kevés magyar a rendezői szak végzősei között. Az van, hogy kevés embert vesznek fel erre a szakra, vagy vettek fel. Például amikor elsős voltam, akkor rajtunk kívül csak negyedikesek voltak a főiskolán. Színész nem akartam soha sem lenni. Ezt a szakot egészen egyszerűen azért választottam, mert ez érdekelt és ezt akartam csinálni.

Végzős vizsgafilmjének címe: Köszönöm, jól. Az elkészült alkotást rendezőként és társ forgatókönyvíróként is jegyzi. Mi volt nehezebb, a történet kitalálása, megírása vagy a megrendezése?

Nem lehet a három dolgot különválasztani. Először is nem találgattunk ki történetet, hanem körbenéztünk magunk körül, hogy mi folyik itt és elkezdtünk írni. Tehát amit a filmben látunk az ténylegesen meg is történt. Természetesen nem egy az egyben írtunk át egy történetet. Az írást és a rendezést sem lehet elkülöníteni teljesen, mert például konkrét színészekre írtuk a forgatókönyvet.

A filmről elmondható, hogy magyar-szlovák koprodukcióban készült. A színészek és a film további készítői – szereplői között szép számban akadnak magyarok és szlovákok. Milyen hangulatban zajlottak a forgatás? Mi verte ki önben a biztosítékot és ellenkezőleg, mi maradt meg legkellemesebb élményként?

A legkellemesebb dolog talán az, hogy ingyen eljöttek dolgozni a stábtagok és a színészek. Ez pozitív dolog és nem veszem ezt természetesnek.

Nem mondható el, mert a film producere a pozsonyi főiskola, tehát szlovákiai filmnek minősül. Az egy másik dolog, hogy szlovákok és itteni magyarok egyaránt dolgoztak a filmben. A forgatás jó hangulatban zajlott. Partizán körülmények között. Kis stábbal, minimális pénzből készült ez a film. A legkellemesebb dolog talán az, hogy ingyen eljöttek dolgozni a stábtagok és a színészek. Ez pozitív dolog és nem veszem ezt természetesnek.

A 40 perces rövidfilmjét jó néhány díjjal jutalmazták Szlovákiában, sőt kijutott vele Cannes-ba is a 63. nemzetközi filmfesztiválra. Mit jelentenek önnek karrierje elején ezek a rangos elismerések?

Egyrészt az jól esik, hogy díjazzák a munkánkat. Az egy külön plussz, ha külföldön is, mert az azt jelenti, hogy működik a dolog függetlenül attól, hogy értik-e a nézők a nyelvet, vagy a helyi kontextust. Másrészt pedig lehetséges, hogy könnyebben jutunk pénzhez a következő filmre, vagy lehet, hogy jobban figyelnek majd ránk, de lehet, hogy nem. Nem tudom. A Cannes szó pedig valahogy működik, Ön is ezt emelte ki.

A DVD borítóján a neve magyarul szerepel – Mátyás Prikler. Ugyanakkor a cím szlovák és alatta az angol verzió. Nem gondolt a magyar fordításra is?

A DVD-n vannak szlovák és angol feliratok. Nem volt idő magyar verziót is csinálni. Ezért szlovák és angol a cím. A film hivatalos magyar címe: Köszönöm, jól. A nevem mindehol magyarul szerpel, mert ez a nevem.

Milyen emlékek maradtak meg Duna utcás korszakából? Van köztük netán olyan, amely alapján el tudna képzelni később egy filmet is?

Amit külön szerencsének tartok az eddigi életemben az az, hogy volt egy nagyszerű osztályfőnökünk a gimnáziumban, akit Vojtek Sándornak hívnak.

Emlékből nagyon sok van. 12 évet jártam oda összesen. Nagyon sok barátom maradt onnan. Amit külön szerencsének tartok az eddigi életemben az az, hogy volt egy nagyszerű osztályfőnökünk a gimnáziumban, akit Vojtek Sándornak hívnak. Szerintem ő nagyon sokat adott nekünk, legalábbis nekem. Lehet, hogy ha nem ő tanított volna minket, akkor én most mással foglalkozom.

Friss diplomásként bizonyára már készül a következő filmje? Mennyi árulható el ebből?

Készülünk egy nagyjátékfilmmel, de nem szeretek előre beszélni készülő filmekről. Ha kész lesz, akkor beszélgessünk róla.

A sikerek után megfordult a fejében egy külföldi munka – rendezés is?

Nem is gondolkoztam rajta és nem is hívtak. Meg ez nem is működik azért így. Néhány kisjátékfilm és dokumentumfilm után nem hívják rögtön külföldre az embert.

A filmben szerepel egyik tanulónk – Csekes Ábel, az alapiskola 8. osztályából. Hogyan talált rá? Milyen volt vele az együttműködés?

Körülbelül két éve forgattam egy videoklipet és gyerekeket kerestem hozzá. Megkértem az egyik legjobb barátom anyukáját, az iskola napközis tanárnőjét, Matrka Titát, hogy jöhetnék-e nézelődni. Kiválasztottam néhány gyereket, köztük Ábelt is. Így ismertem meg. Az együttműködés nagyon jó volt, mert Ábel fegyelmezetten dolgozott. És nagyon sokat segített Ábel édesanyja a forgatás során, amiért hálásak vagyunk.

Szlovákiában elég kevés film készül összehasonlítva a környező országokkal, pl. Csehországgal, Magyarországgal. Valószínű ennek nagyrészt anyagi okai vannak. Milyennek látja a filmipar jövőjét?

Nem látom se túlzottan pozitívan, de negatívan sem. A helyzet sokban változott az elmúlt években. Lehetne jobb is természetesen. Ez egy összetett dolog. Pozitív dolog, hogy körülbelül egy éve működik a Szlovák Filmalap. Filmiparról pedig nem igazán lehet beszélni mifelénk, mert ahhoz kicsit kicsi a piac.

Köszönjük a beszélgetést.

Filmográfia

• 2002: The Life of a Fly
• 2004: Önarckép-Autoportrét
• 2006: Oni nie sú tvoj muž – Nem ők a te férjed
• 2006: Ďalšie dejstvo – Következő felvonás
• 2007: Frank Urban-Cajal
• 2008: Juraj Kubánka
• 2009: Ďakujem, dobre – Köszönöm, jól