Adventi hangolódás

Egyik legfontosabb, legszebb ünnepi időszakunk az ADVENT. Még szebbé, különlegesebbé teszi, hogy korunk karácsonyi jelképei mellett megőrizzük a régmúlt hagyományait is, s így adjuk tovább gyermekeinknek.

A karácsonyvárás hangulata járta át decemberben az egész iskolát, a mi foglalkoztatótermünket is. Adventi gyertyagyújtással kezdtük a közös készülődést. Elmeséltük a Négy gyertya című történetet, elkészítettük a saját kis  fenyődíszeinket.  Minden gyerkőc kapott egy kis adventi ajándékot. Nem hagyományos módon,  csokival és édességgel készítettük el az adventi naptárt, hanem egy kis foglalkoztatófüzet formájában: 24,  ünneppel kapcsolatos feladattal kedveskedtünk a gyerekeknek.  A  táncoló gyertyalángnál elénekeltük a már tanult énekeket, messze csengett az Adventi hírnök dallama.  Mozgásos játékokkal is felidéztük az ünnep hangulatát. 

Az elkövetkező hetekben egyre több gyertyaláng égett, s mi is újabb és újabb dalokat, verseket mondogattunk.  Foglalkoztatótermünk is  ünnepi díszítést kapott.  Karácsonyváró foglalkozásunk meghitt,  ünnepi hangulatban telt, miközben elmeséltük Jézus születésének történetét, a dalocskák éneklése közben a gyerekekkel közösen elkészítettük a betlehemünket. Közkívánatra a gyerekekkel mézeskalácsot díszítettünk, amit kis ajándékként haza is vihettek. 

Soraimat Márai Sándor szavaival zárom: „Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. …Tartalmát nem lehet szavakban közölni… A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben”.

A közelgő ünnepekre gondolva kívánom, hogy minél többet juttassunk másoknak is a szeretetünkből, és ne csak  karácsonykor.

Az inkluzív csapat nevében: Sill Zsuzsanna