Az írás nem csak az írók létjogosultsága

A Vekker Műhely tagjai interaktív foglalkozásra invitálták gimnazista negyedikeseinket 2022. október 18-án a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába, annak is a Grendel Lajos Olvasótermébe. Czuczor Nóra és Kálócz László drámatanárok finom terelgetésekkel juttatták el az érettségi előtt álló diákjainkat az asszociációs játéktól a regényrészletek megírásáig.

A hely szelleme már magában inspiráló volt, hiszen a 70 éves korában Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos, Kossuth-díjas szlovákiai magyar írónk szellemi és tárgyi hagyatéka vette körül a legtöbbször körben, csapatban alkotó gimnazistákat. Az ismert magyarországi drámatanárt is meghökkentette, hogy mennyien írnak még a 18 éveseink közül képeslapot, küldve azt nagyszüleiknek, barátaiknak, kedvesüknek. Az írás nemcsak önkifejezés, hanem terápiás eszköz, kommunikációs mód is, mely rákényszerít bennünket, hogy jobban odafigyeljük gondolatainkra, azokat mélyebben átfésüljük, egy lenyomat az akkori érzéseinkről. Diákjainknak a falon függő Grendel-fotókhoz először posztokat kellett kitalálniuk, amelyeket a képeken szereplők ma megosztanának az Instán vagy a Facebookon. Röpködtek a találó magyar, olykor angol „címek”, miközben fogalmuk nem volt a jelenlévőknek, hogy Grendelen kívül kiket is örökített meg a fotós lencséje. A rövid szövegek kezdtek hosszabbodni: először a kapott fotókhoz történetet, naplóbejegyzést kellett írniuk, majd a Grendel-művek címéhez borítót tervezni állókép formájában.

Grendel Lajos a legismertebb (cseh)szlovákiai magyar író nemcsak kis hazánkban, hanem Magyarországon, sőt azon túl is. Az elsők között volt, aki felvetette, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak igazából nincs létjogosultsága, egyetemes magyar irodalom létezik, nem hitt annak határon túli voltában, sőt szorgalmazta az ebből az elvárásból való kilépést. A foglalkozás csúcspontjához közeledve olyan kérdéseket, emberi sorsokkal kapcsolatos témákat kellett megfogalmazniuk gimnazistáinknak, amelyek akár egy regény témái is lehetnének, olyanokat, amelyek jelenleg őket is foglalkoztatják, de nem csak őket érintik. A szavakon túl nonverbális eszközöket is segítségül hívtak, amikor a se Szlovákiában, se Magyarországon nem érzem magam magyarnak, el- és befogadottnak, vagy a szülői figyelem és szeretethiány, valamint a magány, a megcsalás és hűtlenség formái jelentek meg mini előadásaikban. Az utolsó percekben papír és toll helyett a mobiltelefonjaikat használva regényrészleteket alkottak, majd olvastak fel elkápráztatva a két foglalkozásvezetőt.

Lehet, hogy egy új Grendel rejtőzik közöttük?

Iró Erzsébet,tanár