Volt egy csodás esténk…

Két év után újra méltó módon ünnepelhettük végzős diákjainkat. 2022. október 22-én a Duna utcai gimnázium hagyományaihoz hűen, ünnepélyes keretek között feltűztük diákjainknak a zöld szalagot.

Volt egy csodás esténk. Gyönyörű, elegáns fiatal hölgyek és urak vonultak fel a táncparketten a zöld szalagra várva. Bár az este róluk szólt, hiszen őket ünnepeltük, mégis ők kápráztatták el a meghívott vendégeket. Megnyitották a bált egy csodálatos bécsi keringővel, melyet az elmúlt hetekben fáradhatatlanul gyakoroltak Janda Andrea tanárnő vezetésével. Történelmi hitelességhez nem igazán ragaszkodva végig vezettek bennünket a magyar történelem nagy pillanatain. A báli hangulatban egy vidám salsát is bemutattak táncosaink. 

Különleges évfolyamot búcsúztatunk ebben az iskolaévben. Az elmúlt időszakban olyan feladatokat kényszerített ránk az élet, amelyekkel eddig nem kellett megbirkóznunk. Ilyen volt például a digitális oktatás. Tanár, diák együtt, szorosan együttműködve, küzdött meg a kialakult új helyzettel. De úgy gondolom, sikeresen megküzdöttünk a ránk nehezedő feladatokkal. Mi, tanárok megtanultunk online tanítani, diákjaink pedig online tanulni. Biztos vagyok abban, hogy a 2023-ban érettségiző diákjainkról mindig eszünkbe jut majd, hogy ők voltak azok, akik gimnazista éveik jelentős részét otthon, elszigetelve, barátoktól elzárva töltötték. Talán sosem felejtik majd el, hogy milyen volt újra maszk nélkül belépni az iskolába, megölelni az osztálytársakat, vagy hazaindulás helyett egy kávézó felé venni az irányt… Újra felfedezhették az élet apró örömeit, ami azelőtt természetesnek tűnt. 

Viszont visszatekintve az együtt eltöltött időre, hiba lenne azt gondolnunk, hogy csak nehézségek jellemezték ezt az időszakot, hiszen számos derűs pillanat köt össze bennünket. Annak ellenére, hogy a világjárvány hónapokra bezártságra kényszerített bennünket, sok minden belefért ebbe a nem egész négy évbe. Másodikosként rendhagyó módon ugyan, de Duna utcássá avatták elsőseinket. A hagyományosan januári diákbált sem szervezhették meg. De a nyár közeledtével álmodtak egy nagyot! És lett egy bál!

Aztán seperc alatt szerveztünk egy osztálykirándulást Prágába, mert tudniillik ez is Duna utcás hagyomány a harmadik évfolyam végén. Nekünk persze ez sem úgy kezdődött, ahogy elterveztük. Órákat várakoztunk a semmi közepén a forró vonatban ücsörögve. De bennünket ez nem akadályozott meg abban, hogy a terv valósággá váljon. Kicsit átszerveztük, kicsit rohantunk, de minden belefért! Hajókáztunk a Moldván, ellátogattunk a prágai várba, elborzadva kitekintettünk a defenesztráció ablakán, megszemléltük a sörfőzés folyamatát egy neves sörfőzdében, és jócskán megkóstoltuk söreiket.

Büszkék vagyunk végzős diákjainkra, mert kitartottak, nem adták fel, és a lehetetlennek tűnő helyzetekben is mindig megpróbáltak helytállni. Méltón viselhetik a zöld szalagot, amely egyértelműen jelzi: nagy megmérettetés előtt állnak, és lassan fel kell nőniük.  A kitűzött szalag jelkép is, a remény és az összetartozás jelképe. Annak a jelképe, hogy 4 éven keresztül együtt voltunk, szerettük, tiszteltük egymást. Gondolatban feltűzzük Pázmány Péter szavait is: „Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, Csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.”

Drága Gyermekeink, teljes szívünkből kívánunk Nektek sok sikert és nagyon boldog életet! 

Básti Angelika, osztályfőnök