Rozbroy Viktor – a világutazó

Fiatal kora ellenére sokféle területen kipróbálta magát – rendezés, újságírás, pedagógia stb. A gimnáziumi évek alatt is ilyen aktív volt?

Nem. Az egyetemi közegben rám zúduló ingerek keltették fel bennem az érdeklődést és a vágyat, hogy különböző területeken kipróbáljam magam.

Az első diplomáját Nyitrán szerezte magyar-filozófia szakon. Ott a NYEKK-nek (Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Körének) volt a tagja, sőt, egy évig rendezője. A Jókai Napokon elnyert fődíj nem irányította a színiakadémia felé?

A színjátszás ideiglenes hobbi volt számomra, amit leginkább a társaság miatt kezdtem el. Sem előtte, sem utána nem vágytam rá, hogy ebből éljek. Amatőr szinten még mindig érdekel, azonban soha nem akartam hivatásszerűen színházzal foglalkozni.

Több szlovákiai magyar lapban is publikált, többek közt irodalmiakban is. Milyen típusú írások voltak ezek? Próbálkozott szépirodalommal is?

Igen, novellákat, elbeszéléseket, verseket írtam. Szintén egyetemi éveim alatt. Azóta szépirodalmat csak a fióknak írok. Igényesebb lettem: akkori írásaimat most nem publikálnám. Elhatároztam, ha legközelebb kiadok valamit a kezemből, előtte hagyom pihenni egy-két évig, s majd ha tetszeni fog akkor is, ismét megpróbálom publikálni. Eddig nem sikerült leírnom semmit, amit később kiadásra méltónak tartottam volna.
Az egyetem után már csak tárcákat, jegyzeteket írtam, riportokat, interjúkat készítettem.

Második diplomáját Pesten szerezte drámapedagógiából. Hol és hogyan kamatoztatta az ott szerzett ismereteket?

Az egyetem közben Pestre költöztem, hogy szerencsét próbáljak. Egy deviáns fiatalokkal foglalkozó tizenkét évfolyamos iskolában kaptam tanári állást: magyart, társadalomismeretet (és történelmet) és drámát tanítottam. Az iskola profiljában erőteljes szerepet kapott a személyiség nevelése, aminek egyik módszere a drámapedagógia. Gyakorlatilag a dráma segítségével próbáltuk fejleszteni a személyiséget – a cél nem a színházcsinálás volt. Ezen kívül egy OKJ-s (nálunk érettségi utáni szakosító) művészeti iskolában tanítottam színészmesterséget színpadi táncosoknak.

Rövid pedagógiai pályája alatt milyen pozitív, ill. negatív tapasztalatokkal gazdagodott/gyűjtött?

Mivel nem tanítottam átlagos iskolában, a tapasztalataim sem átlagosak. Az iskola diákjai olyan fiatalok közül kerültek ki, akik képtelenek beilleszkedni a társadalomba, konvencionális iskolai közegbe. Sokukat több iskolából kidobták már, kivételes értelmi képességeik ellenére. Ezek fiatalok speciális segítség nélkül feltehetően munkanélküliek lesznek, börtönbe kerülnek – szinte biztosan zátonyra futnak.
Pozitív tapasztalatom, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne motiválni – az esetleg megnyomorító családi háttér ellenére. Az iskolai követelményeket mindenki képes teljesíteni, nincs kivétel. A képességek természetesen különbözők, de a tananyag minden tárgyból úgy van összeállítva, hogy a nem fogyatékos ember képes minimális szintre teljesíteni. Ha valaki nem teljesíti a minimumot, azaz megbukik, az csak és kizárólag a tanár és az iskolai közeg hibája és felelőssége. Izgalmas felfedezés volt az is, hogy a diákok nem utálják a tanárt, ha barátian közelít hozzájuk. A tanár-diák viszony (harc) nincs determinálva: ha a tanár türelmes, akkor végül elnyeri a diákok jóindulatát. Ezután már a fiatalok motiválása is sokkal könnyebb.

Rengeteget utazik a nagyvilágban. Mikor érezte azt először, hogy szívesen utazna, barangolna a világ különböző tájain?

Amikor alapiskolás koromban Vernét, Rejtőt és May Károlyt olvastam. Szerintem akkor támadt fel bennem a kíváncsiság és a vágy, hogy idegen kultúrákat, társadalmakat látogassak meg.

Mely útja volt eddig a leghosszabb?

Tíz hónapig utazgattam: 2011 augusztusától 2012 májusáig. Budapestről Helsinkin keresztül New Yorkba utaztam. Az Egyesült Államokban nehéz a közlekedés autó nélkül, ezért Salt Lake Cityben kibéreltem a legolcsóbb kibérelhető személygépkocsit, amivel körbejártam vadnyugat nemzeti parkjait, indián rezervátumait.

Két hónapnyi USA után Miamiból Limába repültem. Dél-Amerikában három hónap alatt négy országot jártam be: Peru, Bolívia, Chile, Argentína. Nagy szívfájdalmam, hogy a Magellán-szoroshoz nem jutottam le. Ha egyszer sok pénzem lesz, oda még visszatérek.
Karácsony előtt Buenos Airesből Hongkongba repültem, ahonnan rövid kínai kitérő után szilveszter napján utaztam tovább Bangkokba. Dél-kelet Ázsiában körülbelül két hónapot töltöttem. Ez alatt Thaiföldet, Laoszt és Kambodzsát jártam be. Kuala Lumpurból repültem át Chennaiba (ismertebb nevén Madras), Indiába. Indiában három hónapot maradtam, délről észak felé haladva többször átszeltem a szubkontinenst – próbáltam a lehető legtöbbet belesűríteni az utazásomba.
Sokan kérdezik, honnan volt erre pénzem. Az utazás teljes költsége (beleértve a repjegyeket is) nem volt több mint egy új Škoda ára. Sok ismerősömnek van új Škodája. Ők is megkérdezték, honnan volt ennyi pénzem.

Hova térne vissza szívesen az eddig látott országok közül és miért?

Mindenhova. Biztos, hogy Dél-kelet Ázsiába még visszatérek, az a legolcsóbb, s az eljutás sem terhel meg anyagilag. Természetesen, ha tehetem, akkor majd olyan országba megyek, ahol még nem jártam.
Élni Buenos Airesben és Hongkongban tudnék – legalábbis egy darabig. Buenos Aires egy békés latin-amerikai metropolisz, tele tangóbárokkal. Vidám, nyugodt, kellemes város. Hongkong a legszínesebb város, amit valaha láttam. Kína egyik világra nyíló piaca, aminek egész belvárosa olyan, mint New Yorkban a Times Square. A lakossága pont olyan színes, mint a reklámjai: néger törzsfőnöktől a perui zenészen keresztül az indiai curry-árusig mindenféle ember él a városban.

Kikkel és hogyan osztotta meg úti élményeit?

Utam alatt írtam egy blogot: rozbroyviktor.blogspot.com.

Milyen általános tapasztalatokat szerzett az utazásai során, melyeket érdemesnek tart minden útra kelővel megosztani?

Nehéz megmondani. Mindenkinek mások az igényei, ezért nehéz tanácsot adni. Amiben biztos vagyok, hogy az általam látott legveszélyesebb hely Közép-kelet Európa, úgyhogy nem kell félni az utazástól. Ha valaki világot szeretne látni, de fél belevágni, talán Thaifölddel érdemes kezdeni – a turisták számára ez a „legkönnyebb” ország, az infrastruktúráját a turizmusra alapozták, így roppant könnyen felfedezi, megismeri az utazó.
Persze létezik néhány általánosan betartandó szabály, amit minden utazónak javaslok. Mindenképpen vegye fel a kötelező oltásokat. Jó minőségű napszemüveget és fejfedőt itthonról vigyen magával. A csapvizet forrázatlanul sehol sem ajánlatos meginni. Az ételek sehol nem olyan változatosak, mint nálunk, ezért az élelemmel nem juttatunk szervezetünkbe megfelelő mennyiségű vitamint – ez egy idő után nagy nehézségeket okozhat, amiket rendszeres vitaminpótlással tudunk megelőzni. Végül: próbáljunk meg minél jobban alkalmazkodni a közeghez, amiben tartózkodunk, és sokkal könnyebb lesz a dolgunk.

Köszönjük a beszélgetést!