Olasz csillagtúra

Szeptember közepén néhány tanár és diák egy ötnapos toszkánai kiránduláson vett részt. Egy csípős szombat hajnalon indultunk két kilencfős minibusszal az iskola udvaráról. Az idegenvezetőnk Nemoda Levente volt, akit már páran ismerhettek a lengyelországi tanulmányútról.
Ausztrián keresztül vezetett a nagyjából tízórás út szállásunkra, Montecatini Terme fürdővárosába. Az utazás meglepően gyorsan telt, az elején főleg alvással. Az osztrák hegyek felől a felkelő nap sugarai ébresztettek bennünket pár órával az indulás után. A táj gyönyörűsége mindenkit magával ragadott.
Első megállónk a már olasz földeken Ferrara volt, ahol mindössze egy órát töltöttünk. Nem sokkal később megérkeztünk Montecatinibe, majd elfoglaltuk szállásunkat a Hotel Resortban. Rövid pihenő után ellátogattunk a város központjába, és elköltöttünk egy igazi olasz vacsorát. Befejezésképp megkóstoltuk a házilag készített fagylaltkülönlegességeket. A szállodába való visszatérés után mindenki hamar nyugovóra tért, hogy kipihenjük az eseménydús nap fáradalmait.
A második napunkat a reneszánsz bölcsőjében, Firenzében töltöttük. E gyönyörű város látványosságai magukért beszéltek: Dávid-szobor, a hatalmas firenzei dóm, az Uffizi Képtár, a Pitti-palota és a világ egyik leghíresebb hídja, a Ponte Vecchio.
Hétfőn kitérőt tettünk egy aranyos kisvárosba, Vincibe, ahonnét a világhírű polihisztor, Leonardo da Vinci származott. Ezután Siena felé vettük az irányt, ahol magát a várost mozgólépcsővel közelítettük meg. Itt megtekinthettük a sienai dómot, amely mindenkit lenyűgözött a maga szépségével és nagyságával. Siena után San Gimignano következett, amely magas tornyairól híres. Szűk utcácskái szuvenírboltokkal voltak tele, amelyeket egytől-egyig végig is jártunk. Utolsó megállónk Volterra volt, ahol egy gyönyörű templomot tekintettünk meg. A sok séta megtette hatását, mindenki korán lefeküdt, hogy másnap reggel újult erővel folytathassuk tovább kirándulásunkat.
A negyedik nap egyértelműen mindenki kedvence volt. Szikrázó napsütésben érkeztünk a csodálatos tengerparti városba, Manarolába. Szűk utcáit csak gyalog lehetett megközelíteni, de a lélegzetelállító látványért megérte annyit gyalogolni. A sziklás part látványa és a tenger türkizkék színe mindenkit elvarázsolt. Csodálatos fényképek születtek a színes, mesébe illő házikókról.
Manarola után megleptek minket egy egyórás tengerparti kitérővel Massában. Bár az idő nem volt alkalmas a fürdésre, azért mind belógattuk a lábunkat a vízbe. Mindenkinek jólesett ez a kellemes kikapcsolódás és az ott elfogyasztott ebéd. Talán a kirándulásunk alatt itt ettük a legfinomabb pizzát, amelyre máig szívesen emlékezünk vissza. Végső állomásunk Pisa volt, ahol elkészültek a ferde tornyot támasztó képeink is.
Gyönyörű, izgalmas és eseményekben gazdag kiránduláson vehettünk részt, megkóstolhattuk a helyi különlegességeket, az olasz kávét és a különféle tésztákat is. Mindnyájan sok új élménnyel gazdagodtunk. Egy dolgot azonban tartsatok észben, ha Olaszországban jártok: SOHA ne kérjetek ketchupot a pizzára!

Rózsa Barbara, III.B