Mi történik Pozsony szemetével?

Március 21-én a gimnázium II.A osztályának tanulói, azaz mi, megismerkedtünk a szemétfeldolgozás elméleti és gyakorlati folyamatával. Ennek keretén belül ellátogattunk a pozsonyi OLO (Odvoz a likvidácia odpadu) telephelyére.

Először mi sem tudtuk, mire számítsunk, viszont mikor megérkeztünk a helyszínre, minden világos lett. Már utazás közben számtalan kukásautót láttunk, melyek odafelé még tele voltak, visszafelé pedig már üresek. Látogatásunkat a főépületben kezdtük, ahol egy kellemesen kialakított tárgyalóteremben ásványvízzel és némi rágcsálnivalóval fogadtak. Elmagyarázták, milyen biztonsági szabályokra kell figyelnünk, amíg az üzemben tartózkodunk. Kötelezően az egész exkurzió alatt védősisakot és láthatósági mellényt kellett viselnünk. 

Az elméleti felkészülés után beléptünk a telephely kapuján. Láthattuk, ahogy lemérik  a kukásautókat be-, illetve kimenetkor is. Ez azért szükséges, hogy ellenőrizni tudják, mennyi hulladék érkezik be naponta. A beszállított napi szemét súlya több száz tonna is lehet! 

A második megállónk a nagy tároló volt, ahová az összes nem újrahasznosítható hulladék kerül. Ide öntik a kukásautók a szemetet. Később, a több emelet magasan lévő irányítófülkéből láthattuk, ahogy hatalmas darukkal keverték át a szemetet, nehogy esetleg nem kívánt kémiai reakció történjen az égetés során. Innen átsétáltunk az újrahasznosítható szemetet tároló helyre, amely sokkal kisebb volt, mint az előző. Itt több ezer üres üvegpalackot láthattunk, melyeket az OLO-ban csak összegyűjtenek, és máshol hasznosítják újra. Az üveg gyűjtésénél különösen oda kell figyelni a tisztaságra annak érdekében, hogy jó minőségű újrahasznosított palackok készüljenek. Megtudtuk azt is, hogy a válogatott papírszemetet egy másik cég átveszi az OLO-tól és újrahasznosítja. 

Legérdekesebb része a látogatásnak maga a szemét égetése volt. Közelről üvegen keresztül megfigyelhettük, ahogy több mint 850 fokon hamuvá ég az összes lehetséges hulladék. Az égetésnek hála főleg teret szabadítanak fel, mivel a tárgyak térfogata jelentősen csökken, ezáltal sokkal könnyebb óriási mennyiségű hulladékot tárolni. Megtudtuk azt is, hogy az égetés során villamos energia és meleg víz termelődik, amit visszajuttatnak Pozsony ellátórendszerébe.  Az égésből keletkező füstöt átszűrik, tehát nem kerül a légkörbe. Az égés után megmaradt hamu pedig egy külön tárolóba kerül. Ott még kiválogatják belőle a fémet és az üveget, majd elszállítják egy hulladéklerakóba. 

Utolsó megállónk az úgynevezett „számítógépes szoba“ volt. Innen irányítják és felügyelik a gépek helyes működését. Ha bármilyen gond adódik, egyből szólnak a mestereknek, akik általában sikeresen orvosolják a problémát.

Az egész látogatás során néhány helyen intenzív szagokat lehetett érezni, főleg a hamu szaga volt átható. Néhányan közülünk csak maszkot viselve bírták ki az ottlétet. A légzési nehézségek ellenére egy nagyon érdekes és értékes élmény részesei voltunk, mivel nagyon sokat tanultunk arról, mi is történik a szeméttel. Azt is megtudtuk, hogy megéri a szemetet válogatni, mert így kevesebb kerül a kommunális hulladékba, ami végül az égetőkemencében végzi. 

Zajac Tamás, II.A