Már nem vagyunk gólyák, duccások lettünk!
Egy közösség új tagjainak a befogadása mindig fontos esemény, amelyet bizonyos szokások, rituálék kísérnek. Nálunk, a Duna utcai gimnáziumban, azaz a Duccán ilyen régi, már több évtizedes hagyomány az elsősök – a gólyák – avatása. Az avatási ünnepség megszervezése a másodikosok tiszte, és ez nagy kihívás számukra. Gondos és körültekintő előkészületek, ötletesség, kreativitás a siker kulcsa. Kiindulva abból a gondolatból, hogy elsőseink a Duna utca nagy családjának tagjaivá válnak az avatás során, az idei év témájának a szervező évfolyam a babavárást választotta, ami kellemes meglepetés volt az elsősök számára.
De hadd idézzük fel ennek a jelentős eseménynek a hangulatát, részleteit a legérintettebbek, az avatók és az avatottak szemszögéből!
Biháryová Bianka a II. A osztályból a szervezők nevében fogalmazta meg az gondolatait: „Bár az esemény csak délután kezdődött, mi már a 0. órában ügyeskedtünk, hogy a gólyákat a téma szerint kisbabákká alakítsuk. A tornateremet is a babaváró bulinak megfelelően díszítettük fel. Délután 14.00 órakor el is kezdődhetett az avatás. Az elsősök különböző játékok által segítettek a két műsorvezetőnek – a gyermeket váró házaspárnak, Esztinek és Dominiknak – felkészülni a „szülői létre”: versenyeztek babakocsi-vezetésben, a lehető leggyorsabban pelenkáztak, esti mesét mondtak (és hallottak félre), s közben szülőkre és gyerekekre osztódva mentek dolgozni, ill. játszani, babafotókat párosítottak össze diáktársaikkal, babatárgyakat halásztak ki bekötött szemmel egy dugig megrakott kiskádból. Az általunk összeállított feladatokon kívül az elsősök készültek saját műsorral, majd előadták az osztályhimnuszaikat és a másodikosoknak írt ódákat. Az avatás végén, a babák nemének elárulásakor lufik kipukkasztása kíséretében pedig megtudták: igazából ők a Duna utcás újszülöttek, akiket aznap nagy szeretettel üdvözöltünk duccás családunkban!”
Miként élték meg elsőseink, a gólyák ezt a napot? Écsy Eszter és Urbán Sára az I.A osztályból, valamint Kórósi Virág az I.B-ből így emlékeztek vissza: „Erre a napra már hetekkel ezelőtt készülni kezdtünk: himnuszt és ódát írtunk, bemutatkozó videót forgattunk, és műsort állítottunk össze. A határidő is szorított minket, de végül időben készek lettünk. Így utólag jó érzés visszagondolni a készüléssel töltött időre. Külön kihívást jelentett az osztályhimnusz és az óda megírása, mert bele kellett foglalnunk a másodikosok által megadott különleges, nehéz szakszavakat, az ódába pedig a szervező diákok neveit. Az avatás reggelén a másodikosok stílusosan felkészítettek minket: felvettük feliratos pólóinkat (a lányok rózsaszínűt, a fiúk világoskéket), a lányok két copfot viseltek, a fiúk hajába színes hajcsatok és hajgumik kerültek, az arcunkra pírt festettek, amitől az pirospozsgás lett – mindez a Ducca babáit szimbolizálta. Az avatási rituálé már a nagyszünetben kezdetét vette: a folyosó a gólyák hangjától zengett, ugyanis végig kellett vonulnunk a folyosón különböző gyerekdalokat énekelve, ami szerintünk szórakoztató és aranyos volt, továbbá kellőképpen meghozta a jó hangulatot. A délutáni avatási ceremónián bemutattuk videóinkat, műsorunkat – az egyik egy modern tánc volt, a másik témája egy humoros focimeccs (ennek poénjaként a lányok öltöztek futballistáknak, a fiúk pompon lányoknak). Az avatás témáját kreatív ötletnek találtuk, és tetszett a megvalósítása is, amiért hálásak vagyunk a másodikos osztályfőnököknek és a diákoknak, akik türelemmel készültek, hogy az avatásunk felejthetetlenné váljon. A szórakoztató játékok, amelyek szintén a babavárásra épültek, frappánsak, viccesek voltak, és senki sem maradt ki belőle. Az avatás végén fogadalmat tettünk, miszerint a szívünkben örökké duccások leszünk. Végezetül a “megszületésünkről” anyakönyvi kivonatot is kaptunk. Hálásak vagyunk, hogy ilyen kedves hangulatban telt a befogadásunk. Amíg élünk, nem feledjük! Jövőre pedig ránk vár e szép hagyomány továbbadása.”
A gólyák befogadási szertartását móka, vidámság, jókedv kísérte. Bianka ekképpen summázta az eseményt: „Az avatásról pozitív visszajelzéseket kaptunk. Örülünk, hogy tetszett, és köszönjük az osztályfőnökeinknek a segítséget a szervezésben.”
Demcsák Edit, elsős osztályfőnök
