Közeledik a vége – gondolatok a szalagavatóról
Kisgyerekként talán sokan várjuk, hogy felnőjünk: izgalommal tölt el bennünket a szabadság gondolata és az elképzelés, hogy bármit, amit szeretnénk, majd megtehetünk. Nem is tudatosítjuk, hogy akarva-akaratlanul, de mindig a jövőnek élünk, várakozunk és vágyódunk valami után. A jelen pillanat pedig a feledés homályába merülhet… A szalagavatónkról viszont bátran állíthatom az ellenkezőjét, hiszen ha gondolatban visszatérek ahhoz az estéhez, csupa jó emlék idéződik fel bennem.
Szinte olyan, mintha csak nemrég kezdtük volna el a gimit, és most itt vagyunk, végzősként, már a szalagavatónkon is túl. Az őszi-téli hónapok egyik legnagyobb eseménye – negyedikes szemmel nézve – mindenképpen ez az ünnepség. Hosszas készülődés előzi meg, heteken, hónapokon, sőt éveken át tartó szervezés, hogy arra az estére minden a legtökéletesebb legyen: a tánc- és műsorpróbák, a torta és a szalag kiválasztása, a rengeteg tervezés mind-mind a része az egész szalagavatós élménynek.
Október 25-én, szombaton kora délutántól kezdve készülődtünk a Gate One hotelben, néhány órával később pedig már a kiválasztott zenére vonultunk be a tanárokkal és családtagokkal megtelt terem közepére. Meghallgattuk az igazgatónő és az osztályfőnökök beszédét, majd jöhetett a szalagtűzés és a koccintás. Sor került a szülői táncra, amit a finom vacsora, a keringő és osztályműsorok követtek. Mi, B-sek tanórai jeleneteket adtunk elő az elmúlt évekből – továbbá egy tangós fellépésünk is volt –, az A-sok pedig táncos-zenés produkcióval készültek. Az este meghatározó pontja volt az osztályok készítette videók megtekintése: meghatottan, keserédes nosztalgiával telve néztük a kiskori képeket és közös emlékeinket. Éjfélkor megérkezett a torta, utána pedig kezdetét vehette a bulizás és a mulatozás hajnalig.
Egy különleges estének lehettünk a részesei, amely sok-sok szép emléket hagyott maga után. A szórakozás mellett azonban éreztük: hivatalosan is elkezdődött valaminek a vége, és az együtt töltött időnk hamarosan lejár. Erre emlékeztet bennünket a ruhánkra tűzött zöld szalag is, amely nemcsak a jövőbe vetett hitünket jelképezi, hanem szimbóluma mindannak, amit közösen megéltünk, és annak a négy évnek, amelyet soha nem felejtünk el.
Dávid Dóra IV.B
