Interjú 2012-2013

Doc. Kovács Attila, PhD. – vallástörténész

Vidékről a fővárosba kerülve milyen akadályokat kellett leküzdenie?

Természetesen voltak akadályok, bár mikor Pozsonyba kerültem még Prága volt az ország fővárosa. Akkor is, most is csak nehezen tudtam, ill. tudom Pozsonyt „a fővárossal” azonosítani. Persze városnak város volt, sokban más, mint a falu ahonnan jöttem, tele új, részben ismeretlen kihívásokkal: kollégiumban élni, önállóan dönteni mindennapi dolgokban, beilleszkedni egy új közösségbe, ezek voltak azok az alapvető dolgok, amelyek itt vártak rám az úton. Egyébként így utólag visszagondolva ekkor először, de messze nem utoljára kellett megfelelnem hasonló kihívásoknak.

Mivel vértezte fel önt a Duna utcai gimnázium?

Persze nem csak tudásra, de nem egy mai napig tartó barátságra is szert tettem a Duna utcán. Röviden: jó volt a Duna utcára járni.

Elsősorban néhány alapvető tapasztalattal és természetesen egy bár alapjában általános jellegű, de néhány esetben egészen alapos tudással. Persze voltak tárgyak, amik jobban és voltak, amelyek kevésbé érdekeltek. Bár sosem voltam egy eminens tanuló, de megtanultam azt, hogy ha valami érdekel azt a lehető legalaposabban ismerjem meg és ebben a Duna utcán szerencsére megvoltak a feltételek, azokat a tárgyakat, amelyek érdekeltek, pl. a történelmet olyan tanárok tanították, mint Öllős László vagy Kulcsár Mónika. Persze nem csak tudásra, de nem egy mai napig tartó barátságra is szert tettem a Duna utcán. Röviden: jó volt a Duna utcára járni. Igaz alapvetően egy viharos és érdekes történelmi pillanatban voltam itt gimnazista, 1989 novemberében harmadéves voltam és viszonylag közelről követhettem szemmel azokat a társadalmi változásokat, amelyek a mai napig meghatározzák a régiót ahol élünk.

Hogyan talált önre a vallástörténet?

Az út a vallástörténethez nem volt sem túl egyszerű, sem túl rövid. Az érettségi után 1991-től a brünni Masaryk Egyetem bölcsészkarán tanultam tovább történelem és magyar irodalom és nyelv szakokon. Ez a választás elég pragmatikus volt, alapvetően történelemtudományt akartam tanulni, s bár a magyar és világirodalom mindig is nagyon érdekelt maga a szak egy „könnyebb” választás volt a történelem mellé. Erre szükség is volt, mivel egy cseh egyetemen tanulni azt is jelentette, hogy egy eltérő kulturális és nyelvi környezetbe kellett beilleszkednem. A Masaryk egyetem már a 90-es évek elején is egy progresszív, transzparens és a diákok felé nyitott intézmény volt, így a történelem tanszék tantárgyai mellett lehetőségem nyílott arra, hogy bejárjak az 1992-ben indult vallástudomány tanszék óráira is. Itt már kezdetektől elsősorban az iszlám fogott meg, s ebben a tárgyban Miloš Mendel prágai iszlamológus alapos és érdekes előadásai voltak azok, amik megérlelték bennem a szándékot, hogy 1995-ben felvételizzek vallástudomány szakra. Mindenképpen jó választás volt, az iszlámon kívül alapos betekintést nyertem más világvallásokba is és elsajátítottam azokat az alapvető módszertani és elméleti fogalmakat, akik a modern vallástudomány és vallástörténet műveléséhez elengedhetetlen. Ez egy új és kevéssé ismert szak volt akkor nálunk, se nem tudományos ateizmus, se nem teológia, de a vallások a társadalom- és történettudományok eszközeivel való pártatlan vizsgálata. Kiváló tanáraim és diáktársaim voltak Brünnben.

Többször is járt a Közel-Keleten. Voltak sztereotípiák, amelyek megdőltek, miután több hetet, hónapot töltött ott?

A legmeghatározóbb élmény természetes a legelső volt. 1997 őszén egy tíz hónapra szóló cseh állami ösztöndíjjal Jordániába kerültem. S bár az iszlám kultúrával és vallással már Brünnben alaposan megismerkedtem, ill. elkezdem arabul is tanulni, mégis ez az ammáni egyetemen eltöltött tíz hónap (intenzív arab nyelvkurzus, heti öt nap, napi öt óra, valamint a diplomamunkámhoz végzett kutatás) volt az az időszak, amelyik eldöntötte, hogy komolyan akarok foglalkozni a témával. Ami a sztereotípiákat vagy előítéleteket illeti már a kezdetektől próbáltam nem figyelembe venni azokat és alkalmazva a mondás „Rómában tedd azt, amit a rómaiak”, akárhol voltam próbáltam mindenütt azt tenni, úgy élni, mint a helybeliek. Sok mindenre megtanított ez a hozzáállás, megtanultam pl. késni vagy a kávéházban naphosszat elüldögélni, kulturáltan kézzel enni, nem nézni ismeretlen nők szemébe, nem kezet fogni velük, s ellenben arcon csókolni az ismerős férfiakat. Talán kis dolgoknak tűnnek a felsoroltak, de hát ezekből állnak össze a mindennapjaink.

Melyik közel-keleti ország vált a szíve csücskévé, ahova bármikor visszamenne, miért?

Több ilyen hely is van. Az arab országok közül persze Jordánia, vagy Marokkó, de mindenekelőtt Jeruzsálem és a palesztin területek azok ahol bár voltam, mégis szívesen és akárhányszor visszamennék. Egyébkent a Közel-Keleten még Irán az ahol, bár szintén voltam, de a jövőben mindenképpen hosszabb időt szeretnék tölteni. Persze sok olyan hely van a térégben ahová még nem jutottam el, de mindenképpen el akarok a jövőben látogatni, ilyenek pl. Irak, Jemen vagy Omán.

Mely nyelveket sikerült elsajátítania a gimnáziumi évek után? Milyen nyelvtanulási tippeket adna a diákoknak?

Ennek a Duna utcán Kulcsár Zsuzsanna tanárnő a legjobb megmondhatója, hiszen az ő ösztönzése nélkül nem hiszem, hogy rendesen megtanultam volna akár szlovákul is.

Ahogy az arab mondást tartja a nyelv minden kultúra kulcsa. Egyszóval tanulni kell nyelveket. Persze ez nem könnyű, ezt magam is megtapasztaltam. Bár az anyanyelvemen kívül nagyjából öt nyelven beszélek, nem vagyok túl nagy nyelvtehetség. Ennek a Duna utcán Kulcsár Zsuzsanna tanárnő a legjobb megmondhatója, hiszen az ő ösztönzése nélkül nem hiszem, hogy rendesen megtanultam volna akár szlovákul is. Csehül tanulni és írni Brünnben sem volt kötelező, maradhattam volna a szlováknál, de úgy gondoltam jobban megérthetem és megismerhetem a cseh környezetet, ha elsajátítom a nyelvet is. Még a gimnáziumban elkezdtem németül tanulni és ezt az egyetemen folytattam. Szintén az egyetemen megtapasztaltam, hogy ha el akarom olvasni a legjobb szakirodalmat, meg akarom magam értetni a nemzetközi konferenciákon angolul is meg kell tanulnom. Az arab még az angol előtt következett, mivel senki sem foglalkozhat komolyan az iszlámmal megfelelő arab vagy más (török, perzsa stb.) nyelvismeret nélkül. De nem vagyok nyelvész és nekem a nyelv elsősorban eszköz, ahhoz hogy megismerjem mit és hogyan gondolnak mások és ki tudjam fejezni azt, amit én gondolok.

A Közel-Kelet nem egy szokványos turistacélpont, sőt a világ egyik veszélyzónája, ahonnan szinte naponta érkeznek hírek véres eseményekről. Volt közvetlen életveszélyben?

Hát igen a térség nem a biztonságáról híres, bár ha ezzel tisztában van az ember és tudja mit és hogyan tehet meg, mikor és hová mehet, egyszóval fel tudja mérni a lehetséges veszélyeket, akkor egész biztonságosan lehet élni a Közel-Keleten is. Persze átéltem pár forró pillanatot én is, voltam közvetlen szemtanúja lövöldözésnek, szegeztek rám fegyvert, hallgattak ki a helyi titkosszolgálat emberei és léptem illegálisan katonai vagy más tiltott területre, de sokkal több ilyen veszélyhelyzet alakulhatott volna ki megfelelő hely- és nyelvismeret nélkül.

Munkájának része a kutatás, előadások konferenciákon. Hogyan készül ezekre?

A kutatás fontos része a munkámnak, és ez sok türelmet, valamint olvasással, gondolkodással töltött órát vesz igénybe, csak ez után vetheti az ember papírra az eredményeit, ill. következtetéseit. Ez talán unalmasnak is tűnhet a laikusok számára, de számomra ez a munkám egyik kedvenc része: megismerni a rejtett részleteket, megtalálni az összefüggéseket, felfedezni a dolgokat. Nagyon szívesen járok konferenciákra is. Egyrészt az ember megismerheti a legújabb kutatási eredményeket, másrészt találkozhat olyan kollegákkal, akiket még személyesen nem ismer, vagy éppenséggel újra együtt lehet a világ minden tájáról összegyűlt hasonló érdeklődési körrel rendelkező régi baráttal és ismerőssel.

Közel-keleti szakértővé vált. Véleményét a média is kikéri. Ez állandó felkészültséget, készenlétet jelent. Hogyan tud naprakész lenni?

A média számára fontos aktualitások sokszor a kutatónak is fontosak. Persze az újságírókat sokszor jobban érdekli a „most”, az épp esedékes „szenzáció”, mint a „miért”, tehát a dolgok okai vagy háttere, ami nem könnyíti meg sem a hallgató / néző / olvasó sem a szakember helyzetét. Persze nem lehet mindenben naprakész az ember, az iszlám világ nagy és lehetetlen figyelemmel követni minden fontos történést Indonéziától Marokkóig, de a szűkebb Közel-Keleten azért napi szinten igyekszem otthon lenni és ezt az al-Dzsazíra vagy más a térséggel foglalkozó hírtévék segítségével manapság már nem lehetetlen megtenni. Igaz ennek megvan az a hátulütője, hogy nem egyszer jobban tudom, mi történik a közel-keleti, mint a hazai politikai életben.

A Komenský Egyetemen előadó, óraadó tanár. Hogyan értékeli a munkát a diákokkal?

Nagyon szeretek tanítani, ez a munkám számomra legkedvesebb része. Ezért talán egy kicsit túl sokat is tanítok a Komenský Egyetem mellett évek óta és rendszeresen előadok a brünni Masaryk Egyetemen is elsősorban a vallástudomány és a szociális antropológia tanszékeken valamint többször tanítottam már a bécsi, szegedi vagy a krakkóii egyetemeken is. Az alaptantárgyak mellett igyekszem olyan órákat kiírni, amelyek kapcsolódnak az épp aktuális kutatási témáimhoz és így a diákjaim reakciói és kérdései már nem egyszer segítettek továbbgondolni az adott problémát. Szinte nincs olyan félév, amikor nem ne írnék ki egy-egy új témájú kurzust vagy ne fejleszteném tovább a már meglévőket. Hogy fel tudjam mérni azt is hogyan tanítok a kurzusaim végén a diákokat rend szerint fel szoktam kérni a kurzus anonim értékelésére. Amint azt az így kapott válaszok is mutatják sikerül megosztanom a diákjaimmal azt a tapasztalatot és tudást, amit a kutatásaim során szereztem és hát végül is ez lenne az egyetemi oktatás lényege.

Köszönjük a válaszokat!

 

Bezárás