Izvinyitye, agyin klop… – beszámoló egy hadifogolytáborból

Február 2-án gimnáziumunk harmadikos és negyedikes történelem szeminarista diákjainak rendhagyó történelemórában volt részük. Részt vehettünk egy érdekes könyvbemutatón, amely közelebb hozta hozzánk a történelem egy sötét szeletét. 

Az előadó nem más volt, mint ifj. Flórián László (egyébként iskolánk volt angol szakos tanára). Nagyon vártam ezt a rendhagyó órát, mivel a nagymamám jelen volt Flórián úr egy korábbi előadásán a Pozsonyi Kaszinóban, és rendkívül pozitív élményekkel tért haza. A kötetet a szerző egy GUVPI tábort (a hadifoglyok számára fenntartott táborokat nevezték így, szemben a gulággal, ahol a Szovjetunióból származó elítélteket tartottak fogva) megjárt édesapja, id. Flórián László és annak két barátja, Friedler Viktor és Pásztor Géza emlékiratai és feljegyzései alapján állította össze.

A három barát teljesen alaptalanul – csupán mert szlovákiai magyarok voltak – került a Kaukázus sivár hegyei közé. Szökésre gondolni sem nagyon lehetett, hiszen a legközelebbi település is sok-sok kilométerre volt. E három ember összefogásának is köszönhetően a munkatábori körülményekbe „mindössze” 366 rabtársuk halt bele (ez a többi gulághoz képest alacsony szám). A beszélgetés során sok mindent megtudtunk a tábor lakóiról, az ott elszenvedett borzalmakról, a szovjet propaganda hazugságairól és a hely likvidálásáról. A rettenetes tapasztalatokkal hazatérők úti okmányaiban csak annyi szerepelt, hogy „ismeretlen okoknál fogva a Szovjetunióban tartózkodott x évig”.

A könyv címét egy történet ihlette: a szerző édesapja és egy katona egymás mellett kanalazták a levesüket. Flórián László csajkájába beleesett egy poloska, és erre a tényre a mellette ülő katona hívta fel a figyelmét. Ő csupán legyintett, és annyit mondott: Izvinyitye, agyin klop…, és kivette a levesből a bogarat.

Úgy érzem, ezek a történések gyakran háttérbe szorulnak a második világháború egyéb szörnyűségei (köztük a munka- és haláltáborok) mellett, pedig a téma érdekes, valamint fontos és szükséges lenne jobban belelátni a háborút követő időszak borzalmaiba is. A zárógondolatomra rímel egy másik, ezúttal fiktív, filmbéli háborúval kapcsolatos idézet is: „Aki nem tekint a múltba, veszélybe sodorja a jövőt.”

Jančo Laura, III.A