2024-2025

In memoriam: Szered

A fasizmus felett aratott győzelem 80. évfordulójának évében nem mehetünk el azon tény mellett, hogy a történelem eddigi legnagyobb pusztulását hozó konfliktusa itt, a mi tájainkon is lejátszódott. Ennek szörnyű bizonyítékaként magasodnak Szered városában egy koncentrációs és gyűjtőtábor falai és megőrzött épületei. Ide látogattak el gimnáziumunk harmadik évfolyamának diákjai június 5-én, hogy emlékezzenek és okuljanak az ott tapasztalt dolgokból…

A náci eszmék által vezérelt klerofasiszta Szlovák Köztársaság 1939 és 1945 között az ország teljes akkori területén megkezdte a zsidók és a romák gettósítását és deportálását. A szlovák zsidó lakosságot ugyanazon szenvedés várta, mint európai társaikat. Szered az első állomás volt az Auschwitz-Birkenau felé vezető úton.

A tábor a Hlinka-gárda irányítása alá tartozott, amely a német náci SS szlovák megfelelőjének tekinthető erőszakszervezet volt. Maga a komplexum nem volt olyan nagy méretű, mint a náci Németország és annak megszállt területein létesült más táborok, de a szlovák zsidóság lélekszámából adódóan így is tragikus helynek tekinthető. A deportáltak a lágerben kényszermunkát végeztek. Elsősorban használati tárgyakat és esztergált termékeket, valamint cementet állítottak elő az 1939 és 1943 közötti időszakban. Az itt élők életkörülményei megegyeztek azon szörnyű állapotokkal, amelyek a náci Német Birodalom lágereiben voltak tapasztalhatók. A lakórész 5 téglabarakkból áll, ehhez kapcsolódtak a gyártó és megmunkáló létesítmények, valamint az igazgatási épületek. 

Jozef Tiso, a klerofasiszta szlovák diktátor utasítására a szlovákiai zsidókra „különleges bánásmód“ (népirtás) várt. A Szereden megfordult 16 000 embert vasúti transzporttal irányították Auschwitz-Birkenau irányába. Az itt létesített koncentrációs és megsemmisítő tábor szolgált a már említett bánásmód véghezvitelére. Az első önálló szlovák állam, hogy szabaduljon a zsidóságtól, még pénzbeli ellentételezést is küldött a náci Németországnak azért, hogy a helyieket legyilkolják.

A második világháború 1943-ban fordulatot vett, és a náci vágyálmok a birodalomról szertefoszlottak. Három nagyhatalom, a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia szembeszállt a fasizmussal. A szovjetek kiverték saját hazájukból az ellenséget. A pusztulás közt, melyet a háború okozott, ott voltak a népirtás nyomai. A Vörös Hadsereg sorra fedezte fel ezeket, előbb a halálosztagok gyilkosságait, majd a koncentrációs és megsemmisítő lágereket, amelyek mellett a krematóriumok és a tömegsírok tanúskodtak arról, amit a nácik tettek. A szovjetek közeledtek az első Szlovák Köztársaság felé. Eközben a csehszlovák ellenállás Besztercebánya központtal egy közép- és kelet-szlovákiai felkelést készített elő. 1944. augusztus 29-én partizánok vették fel a harcot, hogy a fasiztákat belülről gyengítve segítsék a felszabadítókat. A szlovák nemzeti felkelés azonban nem érte el kitűzött célját. Az országot megszálló német SS-alakulatok erősebbnek bizonyultak, és leverték a felkelést. Megkezdődött a zsidók számára a legkeményebb korszak. A deportálást a „végső megoldás“ tervei alapján felgyorsították. A szeredi koncentrációs tábor a szlovákon kívül a magyar és a balkáni zsidóság állomáshelyéül is szolgált 1944 közepétől. Ekkor már a német SS irányította ezt a lágert is, amely Auschwitz-Bireknau kiépítésétől kezdve az utóbbi altábora volt. 

1945-ben a nácik egyre kétségbeesettebben próbálták a koncentrációs táborokat a Vörös Hadsereg érkezése előtt kiüríteni, foglyaikat megsemmisíteni. A népirtás nyomait is próbálták elfedni, de a szörnyűségek léptéke túl nagy volt ahhoz, hogy azt a világ szeme elől eltüntethessék. Így volt ez a szeredi láger esetében is. Ugyan kiürítették, de nem tudtak mindent megsemmisíteni. Az épületek mementóként álltak a Vörös Hadsereg előtt, mikor 1945 márciusában felszabadították a várost a náci uralom alól.

A kevés túlélő szlovák és magyar zsidó tanúskodik arról, hogy milyen brutalitás zajlott itt is.. Minket, felvidéki magyarokat Szered emléke talán jobban érint, mivel tudjuk, hogy alig néhány kilométerre tőlünk létezett egy náci koncentrációs tábor. Nem feledhetjük el a második világháború ártatlan zsidó áldozatainak az emlékét! A holokauszt a történelem legszörnyűbb eseménye volt, amelyért a nácikat terheli a felelősség.

A történelemmel szembe kell néznünk, hogy tudjuk, jól cselekszünk-e a jelenben – ezt az üzenetet vittük el a tanulmányi kirándulásról. Éppen ezért vélem úgy, hogy minden embernek a saját szemével kell látnia a szeredi Holokauszt Múzeumot és az Auschwitz-Birkenau megsemmisítő tábort. Tudnunk kell, hogy mi történt azért, hogy mindez soha ne ismétlődjön meg.

Kósa Csaba, III.A

A rovat cikkei

Back to top button