Lampl Zsuzsanna – szociológus

Bizonyára sok emlék köti a Duna utcai iskolához. Melyek tartoznak a legkedvesebbekhez?

Igen, itt telt az életem 13 éve, aztán később újabb 13 év a gyermekeim révén. Ők egyébként mindig csodálkoztak, hogy mennyi ismerősöm van az iskolában. Hát hogyne! Aki még a régi tanárokból maradt. Akik diákok voltak, és velem együtt, a magyar iskolát választották a gyerekeiknek… Nem tudok kiemelni egyetlen szép emléket. Az egész időszak szép, sajnos, már csak emlék, de legalább létezik! Valahányszor belépek ebbe az épületbe, jó érzés tölt el, egy biztonságtudat, hogy jó helyen vagyok. Remélem, néhány év múlva a picike unokám is tapasztalni fogja mindezt.

Minek a hatására döntött a szociológia mellett?

Hosszú ideig művészettörténész akartam lenni, aztán ellátogatott az iskolába egy Brünnben tanuló volt diák, és elmondta, hogy ott miket lehet tanulni. A szociológiát is említette. Nem tudtam pontosan, mi az, és ő sem, mert reál szakra járt, de elkezdtem érdeklődni, és kisilabizáltam, hogy az talán jó lesz. Szerettem olvasni, szerettem írni, rajzolni, és nagyon tetszett Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című könyve. Olyasmit szerettem volna én is írni – egyszer. És mivel ez közelebb állt a szociológiához, mint a művészettörténethez, végleg a szociológia mellett döntöttem. Később zsurnalisztikából is diplomáztam.

Mi volt az eddigi legkellemesebb, ill. legelszomorítóbb tapasztalata, melyeket szociológusként szerzett?

Az mindig kellemes dolog, ha az ember azt csinálja, amit szeret, és én azt csinálom. Az is kellemes érzés, amikor az ember felfedez új dolgokat, rájön az összefüggésekre, és bizonyítani is tudja őket. Ami szomorú, hogy gyakran látom azt is, ami a nyilvánvalónak tűnő jelenségek mögött van, és ezek a mögöttes dolgok nem mindig jók. Látok érdekharcokat, látok ismétlődni ősidőktől fogva létező törvényszerűségeket, amelyek nem egyszer a mélybe rántották az emberiséget. És a legszomorúbb, hogy bár látom ezeket, semmit sem tudok tenni ellenük.

Milyennek látja a szociológia, a szociológus helyét, megbecsülését a jelenlegi szlovákiai viszonyok közt?

Ha a szociológus jól végzi a munkáját, akkor nem biztos, hogy mindenki szereti. Mert ha jól végzi a munkáját, és az én hitvallásom szerint ehhez kell egyfajta objektivitás, akkor mindegyik érdekcsoportnak látja a jó és rossz oldalait is. Ennél fogva nem lehet őt egyértelműen beazonosítani, és mivel az ember alapvetően skatulyázó természetű, sokan nem ismerik ki magukat rajta, és ezt sem szeretik.

Mikor kezdett el írni, foglalkozni az irodalommal?

Amióta az eszemet tudom, írok. Akkor is írtam, amikor még nem tudtam írni. Akkor gondolatban írtam. Mindig jobban szerettem írni, mint beszélni. Ez most is így van.

Hogyan születnek írásai?

A szociológiai jellegű írásaim általában úgy születnek, hogy elkészül egy kutatás, túl vagyok az adatok elemzésén, és nagy késztetést érzek, hogy más is megtudja, amit én tudok. És akkor elkezdem leírni ezeket a dolgokat. A többi, például az Új Szóban immár hat éve minden pénteken megjelenő írásaim a bennem levő hangulatokból, érzésekből, a megfigyeléseimből, az olvasásélményeimből, az emberekkel való beszélgetésekből, mások beszélgetésének akaratlan kihallgatásából és hasonlókból születnek. Ezt a folyamatot még különösebben sosem elemeztem. Gondolom, ugyanígy jönnek létre a festők képei, a regényíró regényei, a cukrászok tortái, és minden más alkotás.

Milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól?

Általában pozitív visszajelzéseket kapok. Ha elmegyek valahova előadni vagy olvasótalálkozóra, akkor van, hogy idéznek. Ez elég furcsa, de jó érzés. Annak is örülök, amikor prózamondó versenyeken a Móki meséi c. könyvemből versenyeznek a gyerekek, mert a pedagógusok szerint jól előadhatók a történetek. Azért is jó ez, mert ilyesfajta visszajelzéseket szociológusként ritkábban kapok, hiszen azok a művek, bár igyekszem őket érthetően írni, kevesebb embert érdekelnek.

Milyenek a tapasztalatai oktatóként, a katedra mögött állva?

Azt tapasztalom, hogy egyre gyengébb diákok jönnek az egyetemre. S emiatt sajnálom a szorgalmas, tehetséges diákokat. Mert az tény, hogy mások butasága, lustasága őket nem kell, hogy elrontsa, de gyakran mégis ez történik. A jó nem húzza fel magához a gyengét, mint régebben volt, hanem fordítva, alkalmazkodik a gyengéhez. A tanárt is elkedvetleníti, hogy mindent egyszerűsítenie kell, és még így is csak ritkán van sikerélménye. És nehogy valaki azt gondolja, ez csak nálunk van így. A „vállalkozó egyetem”, amely mérhető mutatókra, elsősorban a diáklétszámra épít, nem szlovákiai találmány. Kedves diákok, ennek ellenére érdemes és kell tanulni, mert hiába van valakiknek azonos diplomájuk, azért aki tanult, az mindig többet fog tudni, és én azt látom, hogy a legjobbak azért jó munkát is találnak. Nem igaz, hogy a tehetséges diákok csak külföldön tudnak érvényesülni.

Egyre többen érdeklődnek a diákok közül a szociológia iránt. Milyen tanácsokkal látná el őket?

Ha valakit érdekel, akkor gyűrközzön neki. A hazai lehetőségek közül én mindenképpen a pozsonyi Comenius Egyetem szociológia tanszékét ajánlanám. Az utóbbi öt évben négy fiatal magyar szociológusnő végzett ott (az egyik a lányom), mind a négynek jó állása van. Itt, Szlovákiában. Konkrétabb tanács esetében forduljanak hozzám, szívesen segítek, ha tudok.

Milyennek látja egy szociológus a mai szlovákiai társadalmat, azon belül a szlovákiai magyarokat?

A szlovákiai magyarok fogynak és fogynak. Ennek elsődleges oka az asszimiláció, vagyis a beolvadás a szlovák nemzetbe. Ennek szintén több oka van, az utóbbi időben erről szoktam előadásokat tartani ott, ahova meghívnak. Akit érdekel a téma, figyelmébe ajánlom az A szlovákiai magyarok szociológiája c. könyvemet, illetve a Fórum Társadalomtudományi Szemlében megjelent írásaimat.

Melyek a közeli, ill. a távolabbi jövőre vonatkozó tervei?

Kutatni és írni. A szlovákiai magyarok identitása, életmódja, ezen belül egészségi állapotuk, étkezési szokásaik és hasonlók foglalkoztatnak most. Továbbá nyáron megjelent az Ajándék c. könyvem, amely rövid elbeszéléseket tartalmaz, és én illusztráltam. Ja, és utazni. Azt nagyon szeretek külföldön és itthon is. Külföldön legutóbb Kínában voltam, idehaza legközelebb Rimaszombatba és Királyhelmecre megyek előadni. Mert azt is szeretek.

Doc. PhDr. Mészárosné Lampl Zsuzsanna, PhD
Szociológus, újságíró, író, a nyitrai Konstantin Egyetem politológia tanszékének docense. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója. A szlovákiai magyarok szociológiájával foglalkozik. Pályája elején a Nő című hetilap szerkesztője volt, jelenleg péntekenként jelennek meg jegyzetei az Új Szó Vélemény rovatában. Szakterülete a szlovákiai magyarok szociológiája. Tizenegy könyve jelent meg, ebből hét szakmai publikáció. Egy meséskönyv, a Móki meséi, továbbá három elbeszélésgyűjtemény (a legújabb az Ajándék), és számos tanulmány szerzője. Két könyve szlovákul is megjelent: Sociológia Maďarov na Slovensku. I. zväzok, Slovenský a Maďar, illetve a Polievka (z) domácej sliepky c. rövid elbeszéléseket tartalmazó kötet.