Dél-Tirol és a Lagúnák városa, Velence

Egy hétfő reggeli esős napon indultunk, igaz, egy kicsit később, mint tervben volt, de végül semmiről sem maradtunk le. Hosszú út állt előttünk, ugyanis egyenesen Triesztet vettük célpontba, Észak-Olaszország kikötővárosát. Mikor megérkeztünk, nyári hőség, napozó emberek fogadtak minket, ami nagy különbség volt a pozsonyi hideg, esős időjárással szemben. Útban a romantikus Miramare kastély felé csodálatos tengeri kilátás tárult elénk. A kastélyt belülről is megtekintettük, és a gyönyörű parkjában is nézelődtünk. Ez után már csak pár órás út maradt hátra a Velence melletti mobile-home-os szállásunkra.
Másnap reggel elindultunk busszal a közeli Velence felé. A parton felszálltunk egy vaporettóra, amellyel a belvárosba hajóztunk be. Amikor megérkeztünk, máris a Sóhajok hídja mellett szálltunk ki. Útban a Szent Márk tér felé elhaladtunk a Dózse palota mellett is. A téren a gyönyörű Szent Márk-bazilika fogadott minket, melyet belülről is megtekintettünk. És amiről még szintén híres a tér, az a rengeteg galamb.
Ahogy jártunk Velence szűk utcácskáin, lagúnáin át vezető hídjain, kellemes hangulatba kerültünk, bármerre fordultunk, mindenhol velencei álarcot vehettünk, és persze láttunk sok gondolát.
Páran felliftezünk a harangtorony tetejére is, ahonnan lenyűgöző kilátásunk volt egész Velencére, szinte nem bírtam befejezni a fényképek készítését.
Egy kis szünet után meglátogattuk a Rialto hidat, ahonnan láttuk a Canal Grande egy részét is. A városnézés mellett volt időnk vásárolni egy-egy emléktárgyat is, hiszen ki tudna elmenni Velencéből legalább egy képeslap nélkül?
Később estefelé elindultunk vissza a szállásunkra és összepakoltunk, ugyanis másnap egy kicsit északabbra tolódtunk, a Garda-tó mellé.
Utazásunk harmadik napján a terv Firenze látogatása volt. Sétánk során felkerestük elsőként a Ponte Vecchio hidat, amely az Arno folyón keresztül vezet. Ez után meglátogattuk az Uffizi Képtárat, ahova a bejutáshoz nagy sort kellett kiállnunk, és a nagy galériát részletesen végig se tudtuk járni, a lényeges alkotásokat viszont láttuk, mint pl. Leonardo da Vinci, Boticelli stb. festményeit. Ahogy kijöttünk a galériából, láthattuk a Palazzo Vecchio palotát, a téren pedig megtekinthettük a Dávid szobor másolatát. Az “ebédszünet” után még tettünk kis sétát a városban, közben láttuk a firenzei dómot kívülről és belülről is. Megtekintettük a kupola gyönyörű festményeit, bennem az egész olyan misztikus hatást keltett. Firenze után a célpontunk új szállásunk volt, a Garda-tó melletti „familypark”, mely szintén mobile-home-okból állt, viszont a park sokkal nagyobb volt, mint a Velence melletti.
A negyedik napon elsőként Bolzanóba, Dél-Tirol fővárosába utaztunk. Útközben az Alpok kisebb hegyvonulatait csodálhattuk meg a buszból.
A városban sétáltunk a Laubengasse utcán és megtekintettük a bolzanói dómot is. Egypáran ellátogattunk a Dél-Tiroli Régészeti múzeumba, melynek fő szenzációja Ötzi, a többezer éves múmia volt, láthattuk ruháit és szerszámait is, melyek használatát egy kedves néni próbálta nekem elmagyarázni, kicsit döcögősen, mert ő nem tudott angolul, én meg csak picit németül. De kézzel-lábbal mindent lehet.
Délután a romantikus Veronába látogattunk. Városnézésünk során felkerestük az Arénát, és természetesen, nem maradhatott ki Júlia erkélye sem. A kis udvaron állt Júlia szobra is, az udvar falai tele voltak ragasztva üzenetekkel, levelekkel Júliának, a nagyobb falak pedig tele voltak írva nevekkel, kívánságokkal. Később a Piazza delle Erbe téren nézelődtünk, és a 12. századi tornyot is megcsodáltuk.
Az utolsó előtti napon nem városnézés volt a program, hanem a Garda-tavat és környét jártuk be. A tó keleti partján fekvő Malcesine városkát közelítettük meg, mely mögött a több mint 2 km magasságú Monte Baldo hegycsúcs magaslik. A hegycsúcsra kabinos felvonóval jutottunk fel 1750m magasságba. Fentről gyönyörű kilátásunk volt az egész Garda-tóra és az Alpokra, egy rövid sétát is tettünk, miközben láttunk ejtőernyőző és ejtőernyőzésre készülő embereket, láttunk lámákat, legelésző lovakat. Délután pedig sétahajóztunk is a tavon. Egy szóval, gyönyörű élmény volt.
Végül eljött kirándulásunk utolsó napja, és ezt a napot is próbáltuk minél jobban kiélvezni. Hazafelé úton 2 megállót is csináltunk. Az első megállónk a Wörthersee partján volt, ahol a Minimundus világot tekinthettük meg kb. 170 világhírű épület modelljével. A második rövidebb megállónk Grazban volt. Rövid sétát tettünk az utcákon, közben megfigyelhettük, hogy szinte minden második ember a hagyományos tiroli öltözetet viselte. Végül a mesterséges Mura-szigetet is megpillantottuk. Ez után pedig irány haza.
Számomra gyorsan, de élménydúsan telt el ez az egy hét. És azt hiszem, nem csak számomra. Rengeteg érdekes és gyönyörű helyen jártunk, sok új dolgot is megtanultunk. Lehetőségünk volt megkóstolni számos olasz specialitást, de hogy legyen egy kis hazai is, a vacsorát tanáraink főzték. A két iskola diákjai és tanárai együtt egy nagyon jó csapatot alkotottak.
Jövőre is megyünk, az biztos!

Szabó Tímea, II.B

Dél-Tirol: vélemények

Életem első német tanulmányútja egészen remekül sikerült. A színesebbnél színesebb programokat már csak az igazán Pazar társaság fokozhatta. Lehetőség szerint jövőre is részt veszek.
Enriko

Utolsó napunkat töltjük Olaszországban. Uticélunk a Garda-tó. A hegycsúcsra tartunk, ahova felvonó visz bennünket. Már most gyönyörű a táj. Fent csípős a hideg, friss a levegő. A kilátás leírhatatlan. Olyan érzésünk támad, mintha nem is egy tavat látnánk, hanem magát a tengert. Ez a nap az olaszországi út megkoronázása.
A tanulmányút fantasztikus volt, sok újjal gazdagodva tértünk haza.
Tamara

A legjobb iskolai tanulmányútjaim közé tartozott. Nem bántam meg, hogy részt vettem rajta.
Kevin

Az idei német tanulmányút maga volt az Élmény. Mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget. Sok ismeretet szereztünk, élményekkel gazdagodtunk, barátokat ismerhettünk meg.Ha lehet, jövőre ismét ott leszek!
Meli

A tanulmányút nagy élmény volt. Mindenkinek ajánlom, jövőre is elmegyek!
Bálint

Az egyik legjobb iskolai tanulmányutam volt, minden egyes nap valami újat és érdekeset láttunk. Mindenkinek ajánlom!
Dani

Kedvenc élményem a velencei Szent Márk-térhez kapcsolódik, ls annak rengeteg galambjához. Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen is az,ha rászállnak a kezemre. Itt végre sikerült! Egyik barátnőmnek akaratlanul is sikerült, nagyon nem örült neki. Velem ellentétben.
Stella

Majdnem elaludtam az indulást, lekéstem a villamost, de utolsó pillanatra sikerült megérkeznem. Majd jött a telefonhívás, a galántaiak késni fognak. Eltelt másfél óra, mikor megjelent a hosszú fehér busz. Szakadó esőben csurom vizesen szálltunk fel, csomagjainkkal együtt, mivel a rakodótérben nem volt hely. úgy nézett ki, a buszon sem sok. A szűnni nem akaró, szakadó eső Olaszországig elkísért, s nem ígért semmi jót. Ezzel szemben Triest, első állomásunk ragyogó napsütésben várt. Este ismerkedés, beszélgetés. Másnap pedig indult a megszámlálhatatlan látványosságok sora. Velence, turistacsalogató gondoláival, szűk utcáival, galambjaival, s újabban motorcsónakjaival, Firenze, a reneszánsz bölcsője hatalmas képtárával, Verona Júlia erkélyével, a Garda-tó lélegzetelállító gyönyörűségével…
Kár lett volna lemaradni minderről.
Nóri