A titokzatos Skócia és észak Velencéje

Ahogy tavaly, most is iskolánk két nagyszerű angol tanára, Pintes Andrea és Young Judit tanárnő tartott a csoporttal. Rajtunk kívül velünk tartottak még esztergomi és pesti gimnazisták is.

Kirándulásunk első napja szó szerint a buszban telt. Első hallásra talán rosszul hangzik, de ki lehetett bírni. A nagy semmittevésben néha rendkívül jó hangulat uralkodott, még akkor is, amikor egy hatalmas dugóba keveredtünk valahol a német autópályán. A kb. öt óráig tartó „halálmenet” után már egyenesen szállásunkra, az amszterdami reptér melletti apró, de annál praktikusabb és modernebb hotel felé vezetett utunk. Valamikor az esti órákban érkeztünk meg, majd rögtön megrohamoztuk a közeli McDonalds-ot.

Másnap, kipihenten már a holland főváros, Amszterdam hivalkodó belvárosa várt bennünket. Elsőként egy elegáns sétahajózáson vettünk részt, és bejártuk a város legfontosabb negyedeit a gazdag csatornahálózaton keresztül haladva. Meg kell mondanom, igazán nagy élmény egy várost a vízen keresztül bejárni. Nem is beszélve a rengeteg fotóról, amit ezekről a furcsán gyönyörű téglaépületekről lehet készíteni, melyek nélkül Amszterdam nem is lenne Amszterdam. A hajókázás után a szárazföldről is bebarangolhattuk, most már szabadon, a sok keskeny, szebbnél szebb utcácskákat, valamint Amszterdam szívét, a Dam teret. Én személy szerint leginkább a piroslámpás vagy más néven a züllött negyedre voltam kíváncsi. A fiúkkal fel is kerestük. Nem kellett sokat gyalogolni, hisz itt rögtön a belvárosban, a főtértől két utcára volt az említett negyed. Sikátorok hálózatában coffee shopok és „más” üzletek tucatjaival találkoztunk, no meg persze a kirakatokban pózoló lányokkal. Amszterdam liberalitásának megtekintése után az időnkbe még belefért egy gyors uzsonna, majd vissza a buszhoz, hisz a kikötőben már várt ránk az óceánjáró monstrumunk.

Kabinjainkat a késő délutáni órákban foglaltuk el. Az egész út kb. 15 óráig tartott. Az ilyen hajókirándulás eddig ismeretlen volt számomra és először sikerült megtapasztalnom hihetetlen jó hangulatát. A hajón számos bár, diszkó, szórakozóhelyiség foglalt helyet. Elmondhatom, kirándulásunk legjobb pillanatai közül párat itt éltem át. A hajó kiváló alkalom volt ismerkedni új emberekkel, főként a pesti, illetve az esztergomi sulisokkal is.

Másnap már NAGY-BRITANNIA zászlaja fogadott bennünket az észak- angliai Newcastle kikötőjében. Innen indultunk tovább észak felé, egészen Skóciáig. Útközben megtekintettünk egy angol part menti várat. Rövid idegenvezetés, és egy part menti séta, valamint az ott készített idillikus fotók után folytattuk az utunkat edinburghi szállásunk felé.

Szálláshelyünket már tavalyról megszokhattuk, hiszen ugyanolyan lakóházikókban laktunk, mint akkor. A tengerpart csupán néhány tíz méterre volt az egész lakókomplexumtól. Ez a hely szolgált otthonunkként és egyben szórakozóhelyként is erre a néhány napra, amit itt töltöttünk. Legvidámabb pillanatok pont ezeken az estéken voltak, melyek néha egészen éjjelig nyúltak. Ha valamit élménynek lehet nevezni, akkor ez pont az volt.

Másnap, kedden Skócia kulturális és politikai központja felé, Edinburgh mesés városa felé vezetett utunk. A csoportos városnézésbe beletartozott a Fő utca és a középkori edinburghi vár, vele együtt a skót koronázási ékszerek megtekintése. Gyönyörű kőépületei, valamint gótikus templomtornyai sötét, középkori hangulatot sugároztak magukból. A skót dudások pedig minden egyes sarkon eszünkbe juttatták, hogy mégis csak Skóciában járunk. Az idegenvezetés után rengeteg időnk volt feltérképezni Edinburgh városát. Pár társammal együtt felfedeztünk egy igazi szellemkastélyt. Valójában ez egy horror műsor valódi színészekkel eljátszva, mely a város régi, földalatti katakombáin keresztül vezetett végig bennünket. Az élmény fantasztikus volt. Sokkal jobb volt, mint amire vártam. Félelmetes élményeim után egy kis pihenő a belvárosi parkban, galambetetés és máris búcsút inthettünk a skót fővárosnak.

A következő nap, Réka idegenvezetőnk által csak felföldes napnak emlegetett kirándulás vette kezdetét. Az út hosszú és fárasztó volt. Reggel hétkor indultunk és este csupán kilenckor értünk vissza. A déli órákban érkeztünk meg várva várt úti célunkhoz, Loch Ness-hez. Gondolom mindenki hallott már a Loch Ness-i szörnyről, pontosabb nevén Nessiről. Sajnos Nessit nem sikerült lencsevégre kapnom, pedig busás összeget, 1 millió fontot kap a brit kormánytól az, aki perdöntő képet készít a vitatott lényről. Nem érdekes. Lefotóztam viszont a vadregényes tájba illeszkedő, hangulatos kis várromot a tóparton, ahol megálltunk. Utunk további hosszú buszozással folytatódott, egészen addig, míg a táj teljesen meg nem változott. A környezet valahogyan elvesztette zöld színét és egy furcsa, hegyes, sziklás, lápos vidékre érkeztünk, melyet Skót-felföldnek hívnak. Itt tettünk egy rövid túrát a közeli patakon található friss vízeséshez, valamint megsimogathattunk egy aranyos, őshonos, skót marhát is. Utunk ezek után mobilotthonainkba vezetett.

Csütörtökön Dundee kikötővárosát és a híres St. Andrews egyetemi várost látogattuk meg, amiről később megtudtuk, hogy Kate és Vilmos herceg is ide, erre az egyetemre jártak. Számomra a legszebb városka ez idáig St. Andrews. Nyugodt, hangulatos és gyönyörű tengerparttal rendelkező skót település.

Pénteken már mindenki felpakolva kofferekkel, hátizsákokkal készült a hazaútra. Visszafelé még megálltunk egy aranyos kis skót halászfalucskában, majd a késő délutáni órákra már a kikötőben is voltunk.

Másnap, a hajóút után az amszterdami kikötőből elindultunk hazafele. Egy rögtönzött városnézést még tettünk Utrechtben, egy tipikus holland városban, majd teljes gőzzel Pozsony felé vettük az irányt, ahová vasárnap valamikor délelőtt érkeztünk meg.

Úgy, ahogy a tavalyi, az idei kirándulás is remek volt. Mégis úgy éreztem, ez valamiért jobban sikeredett. Rengeteg élményben és sok-sok nevetésben volt részem. A jókedv persze nem múlta felül a páratlan kulturális, illetve természeti értékek szépségét, melyben részt vettünk. Tényleg minden elismerésem az iskolámnak, szervezőknek, akik nélkül nem valósulhatott volna meg az út Skóciába. Remélem, jövőre is hasonlóan nagyszerű kirándulást fog szervezni a Duna utca. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ki kell próbálni, át kell élni!

Németh Marco, II.B