Utaztunk egy jót!

Ahogy a terv is mutatta, a száztornyú Prága volt az első megállónk. Ezt a várost szerény véleményem szerint láthatja az ember akár ezerszer, soha nem látja elégszer. Mindig felfedezhet benne valami újat. Így történt ezúttal is. Miután megjártuk a belvárost, és a szabadidővel is elszámoltunk, jöhetett az elszállásolás. Hát, izgalmas egy este volt! Az éjszakát ún. mobile-home-okban töltöttük. Itt készítettük és fogyasztottuk a vacsorát, spagetti álnéven. Ezután, persze, időben lefeküdtünk, és egész éjjel aludtunk, mint az angyalkák (hehe).

Másnap irány Drezda. Gyönyörű hely. A tudomány és kultúra városa, amit a Zwinger, a német fejedelmi műgyűjtemény otthona is bizonyít. Ezt a világhírű épületet mi sem hagyhattuk ki. Megcsodáltuk Michelangelo Sixtusi Madonnáját, és készítettünk pár fotót az épületegyüttes árnyékában.

A Berlinbe vezető út sok meglepetést tartogatott számunkra, nem igazán jó értelemben. Az autópályán hatalmas forgalmi dugóba keveredtünk, amelynek egy súlyos baleset volt az oka. Ha láttátok már a Cobra 11 sorozatot, talán el tudjátok képzelni, milyen volt az ottani helyzet. Autók, sérültek, mentők és helikopterek. Ez a szerencsétlenség három egész órát és egy csipetnyi jókedvet is elvett tőlünk azon a napon.

A fővárosba érkezve nem érdekelt bennünket más, csak hogy kapjunk egy kiadós vacsorát, s egy jó meleg ágyat. Meg kell jegyeznem, hogy a diákszállót, amely otthonunk lett három éjszakára, Generatornak hívták, és egy hatalmas kék dobozra hasonlított, sok pici ablakkal. Bent mindenhol kék fény világított, és biliárdasztal volt az ebédlőben. Annyiféle nemzetiséget és annyiféle bőrszínt egy helyen még a mozivásznon sem láttam.

Berlinben további két napot töltöttünk. A sok látnivaló közül az Alexanderplatz sajátos hangulatát, a világhírű Világórát emelném ki. Valamint a Múzeum-szigetet, amelyen Európa egyik leghíresebb múzeuma, a Pergamon Múzeum áll; itt megtekinthettük Nofertitinek, Ehnaton fáraó feleségének eredeti mellszobrát. Egy fénykép erejéig a Brandenburgi kapu előtt is megálltunk, és nem is lett volna igazi berlini kirándulás, ha a nevezetes Berlini falat nem próbáltuk volna puszta kézzel ledönteni.

Mivel a fővárosra szánt idő letelt, mit volt mit tennünk, elindultunk hazafelé. Az utolsó állomásunk Weimar és a közvetlen közelében lévő Buchenwald volt. Az utóbbira időszűke miatt nem maradt sok időnk, bár hosszú órákat igényelt volna, ezért inkább Weimarra összpontosítottunk. Meglátogattuk Goethe és Schiller lakóházát, és még egyszer, utoljára törtük a németet egy finom ebéd megrendelése céljából, megjegyezném, egészen sikeresen.

Brezovsky Andrea IV.A