A Dunai utcai robotok meghódították Zágrábot!

A World Robot Olympiad (WRO) European Open Championship 2026 nemzetközi robotikai versenyen, amelyet október 13–16. között rendeztek meg Zágrábban, Szlovákiát 6 csapat képviselte – a RoboMission és a Future Innovators mezőnyében összesen 216 csapat csapott össze 46 országból. A hat szlovákiai RoboMission csapatból nem kevesebb, mint három csapat a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium színeiben indult!

Ez már önmagában is történelmi pillanat volt, hiszen most először jutottunk ki három csapattal az Európa-bajnokságra. Tavaly, amikor a senior csapattal Szingapúrban voltunk a világbajnokságon, a fiúk felvetették: „Milyen jó lenne, ha az iskolánk minden kategóriában képviseltetné magát!” Hát, bárcsak ilyen könnyen jönne az ötös a lottón is…

Szeptembertől megint forrt a levegő az informatikaterem körül: a nyári pihenő után előkerültek a robotok, és a diákok ismét gőzerővel nekiláttak a munkának. Az idő természetesen most is F1-es sebességgel száguldott, és a verseny határideje gyorsabban közeledett, mint ahogy a robotjaink az akadályokat kerülték ki. Buszjegyek, szállás, csapatpólók… az agyam már egy komplex logisztikai szoftverhez hasonlított, hogy minden meglegyen időben. De a határidőre – csodák csodájára – minden elkészült, a robotok felkészültek a megmérettetésre, mi pedig összepakoltunk, és Zágráb felé vettük az irányt.

Körülbelül 6 órás utazás után megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, és lélekben (meg akkumlátorban) rákészültünk a keddi próbapad-napra. Ahogy az lenni szokott, a próbán felmerült néhány nem várt probléma – a robotok néha saját önálló életet próbáltak élni –, de a nap végére a fiúk fegyelemre tanították őket, és összeszedték magukat.

Nagy örömünkre a megnyitóünepségen a legkisebbek: Benkő Barni és Balla Kristóf (7. osztály) vihették az ország zászlóját a pódiumra. Szívet melengető, büszke pillanat volt!

A szerdai nap a kikapcsolódásé volt. Délelőttre szabadprogramot terveztünk, a diákok pedig – meglepő módon – a Csokoládémúzeum mellett döntöttek. Ami tökéletes választásnak bizonyult, főleg, hogy magyar nyelvű audioguide-ot is kaptunk! A tárlat megtekintése előtt kaptunk egy csokikóstoló dobozt kiskanállal. Minden teremben meg kellett kóstolni egy-egy fajta csokit (a kakaóbabtól indulva, ami mondjuk úgy… érdekes kulináris élmény volt mindenkinek). A túra végén egy olyan terembe jutottunk, ahol a kanálkánkra csorgathattunk ét-, tej- és fehércsokit is. Mivel ez kb. déli 12 órakor történt, hivatalosan is elmondhattuk: csokoládét ebédeltünk! Mondanom sem kell, ebben a teremben töltöttük a legtöbb időt…

A csokimámor után a Nikola Tesla Technikai Múzeumba mentünk, ahol szintén csodák vártak ránk. A légi közlekedéstől a tengeralattjárókig mindent megnézhettünk. A látogatást egy olyan látványos előadással kezdtük, ahol Tesla találmányait mutatták be – még óriási villámokat is láttunk, a planetáriumban pedig egészen a csillagokig repültünk. A nagyteremben repülők és ejtőernyősök lógtak a plafonról, a földön pedig villamosok, gőzmozdonyok és régi-új autók vártak. A személyes kedvencem egy matuzsálemi autó volt a maga 60 km/h-s maximális sebességével… Nos, régen valahogy kevésbé siettek az emberek, mint mi a versenyszervezés közben!

A múzeum után siettünk a hivatalos megnyitóshow-ra, este pedig következett a kimaradhatatlan Friendship Night (Barátkozó est). Itt a csapatok ajándékokat cseréltek egymással: mi sok-sok finom apró csokit és 3D nyomtatóval készült, Lego-kocka alakú, csapatneves kulcstartókat vittünk. (A csokiáradatért hatalmas köszönet jár Vaszký Istvánnak!) A diákjaink óriási lelkesedéssel osztogatták a szuveníreket, és zsebeikben igazi nemzetközi “kincsesbányával” tértek vissza az asztalunkhoz.

Amikor visszatértünk a szobánkba, a felfokozott hangulat miatt alig bírtunk elaludni, pedig tudtuk: másnap már élesben megy a játék, és a robotoknak is, a diákoknak is maximumon kell pörögniük.

A Zagreb Fair komplexumban megrendezett bajnokság házigazdája a HROBOS (Horvát Robotikai Szövetség) volt. A verseny egy hatalmas csarnokban zajlott, ahol a diákoknak teljesen önállóan kellett dolgozniuk. Szigorú szabályok voltak: senkivel sem beszélhettek, mindössze egyetlen 10 perces „Coach Time” állt rendelkezésünkre, hogy megbeszéljük, hogyan építik be az otthon begyakorolt feladatok közé az ott megkapott, új meglepetés-feladatot. A lelátóról rágcsáltuk a körmünket és izgultunk értük. A nap végén az eredményjelzőre pillantva láttuk, hogy a Senior csapatunk teljesített a legjobban (9. hely), míg a másik két csapatunk a középmezőny alatt fejezte be az első napot. Bíztam benne, hogy másnap sikerül legalább a top 10-ben maradni.

Eljött a péntek, az utolsó versenynap, amikor egy teljesen új, ismeretlen feladatot kaptak a csapatok, amit rövid időn belül kellett megprogramozniuk. A 10 perces konzultáció alatt örömmel hallottam, hogy a diákok magabiztosak és megoldhatónak látják a kihívást. Elláttam őket pár utolsó jó tanáccsal, és bíztam a sok-sok befektetett órában.

Alig vártam az első kör eredményeit… és alig hittem a szememnek! A képernyőn a ScrapMetal név a 3. helyen állt, mellette a szlovák zászlóval! Ráadásul a másik két csapatunknak is sikerült sokat javítania az előző napi eredményén.

A második kör lezárultával még mindig az élmezőnyben, a 2. helyen tanyáztunk! Ekkor csapott belém a villám: Úristen, lehet, hogy dobogóra állunk?! És ekkor ért a hidegzuhany: kell egy nagyméretű szlovák zászló a díjátadóra… amit én természetesen a szállodai szobában felejtettem, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen elképesztő eredményt érünk el! Szerencsére a többi szlovákiai csapat kisegített minket, és nagylelkűen kölcsönadták a sajátjukat.

A harmadik kör után még mindig feszült volt a légkör, mert a mögöttünk lévő csapat nagyon örült, így fogalmunk sem volt a végső sorrendről.

A RoboMission kategória eredményhirdetése maradt a legvégére, és azon belül is a Senior kategóriát értékelték legutoljára – mondanom sem kell, az az pár perc hosszabbnak tűnt, mint az egész Zágrábba vezető buszút. És végül elérkezett a pillanat: meghallottuk és megláttuk a képernyőn a csapatunk nevét! Leírhatatlan érzés volt. Csodálatos volt látni a fiúkat a dobogón – hálásan köszönöm nekik ezt az felejthetetlen élményt! Most először sikerült az ország zászlaját a dobogóra juttatni ebben a kategóriában, és ezt a Dunai utcai MTAG csapata érte el!

De a többi csapatunk sem vallott szégyent ebben az elképesztően szoros nemzetközi mezőnyben:

• Elementary kategória: BotRobots: Balla Kristóf, Benko Barnabás és Pálinkás Dániel – a fantasztikus 15. helyet szerezte meg a 43 csapatból!
• Junior kategória: BrickHeads: Schlosser Vivien Danielle, Dudáš Tamás, Száraz Daniel – hősiesen helytállt és értékes tapasztalatokkal gazdagodott a középmezőnyben.
• Senior kategória: ScrapMetal: Bús Zoltán, Petrik Ákos, Schlosser Imre – Európa-bajnoki 3. helyezett!

Teljesen felpörögve, élményekkel és trófeákkal felvértezve indultunk neki a szombati hazautnak.

Hatalmas köszönet illeti a szponzorainkat: a CEF  Alapítvány, a Nadácia Tatra Banky, a Ximea támogatását, valamint azon Szülők önzetlen pénzbeli segítségét, akik nélkül ez az utazás és ez a történelmi siker nem valósulhatott volna meg! Köszönjük!

Bertók Euridike, mentor