Legendás partvidék

Azonban a buszozás mégsem volt olyan szörnyű. A busz kényelmetlenségét elnyomta az ott uralkodó jókedv és hangulat. Ki merem jelenteni, ennyit még életemben nem nevettem, mint ez alatt a közel 24 óra alatt. Emellett a táj is fantasztikus volt. Szebbnél szebb helyekre, városokra nyílt kilátásunk az út folyamán. A franciaországi Calais-ba másnap a délelőtti órákban érkeztünk meg. A szigetországba az úgynevezett csalagúton keresztül jutottunk el, ami számomra igazi élményt jelentett. Nagyon érdekes és izgalmas volt az utazás a tenger alatt. Fél órán belül már angol földön voltunk. Ahogy kiértünk az alagútból, idegenvezetőnk azonnal kommentálta a dombba vájt mészkőlovat, amelyet még az ősi kelták hoztak létre.

Az első igazi megállónk Brightonban volt, az angol riviérának is nevezett tengerparti városban. Itt áll a IV. György által építtetett hatalmas, indiai stílusban épült palota, a Brighton Pavilon. Az épület belülrőĺ ugyanolyan csodás, mint kívülről. Óriási, pagodákat is megszégyenítő pompás termeivel, értékes bambuszbútorzatával és ritka stílusával egyértelműen kiérdemli Brighton legszebb nevezetességének címét. A király nyári kastélyán kívül itt található még a világ első mólóra épített vidámparkja is. Számos hullámvasút, szórakozóhely és játékterem nyújt kikapcsolódást a városlakók és turisták számára. Talán ez tetszett nekem a legjobban Brightonban. A tengerpart szeles volt, de így is élveztük. Itt ettem életem első „fish and chips”-ét. Délután könnyes búcsút vettünk Brightontól és elindultunk a szálláshelyünkre. Egy mobilházparkban laktunk, közvetlenül az óceán mellett. Igazán jó kis házikók voltak, és a végére teljesen hozzászoktam a csöppnyi helyhez. Itt pihentük ki az egész napos gyaloglás fáradalmait, és természetesen a szórakozás központjává is vált.

Másnap reggel az Egyesült Királyság fővárosába, Londonba mentünk. Az idő kissé borús volt, de szerencsére nem esett. Buszunk pontosan a Westminster híd előtt állt meg, innen kilépve máris megpillantottuk a Parlament lenyűgöző épületét, és vele együtt a híres, London szimbólumának számító Big Bent. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek az egész városon keresztül. A hosszú londoni sétánk során megtekintettük a Westminster-apátságot, mely az angol koronázási templom és a legtöbb brit híresség temetkezési helye. Láttuk még továbbá a Buckingham Palotát, a királyi család rezidenciáját. Sétáltunk az elbűvölő St. James-parkban. A Piccadily Circus nyüzsgő kereszteződése után a China Town London kínai negyede felé vettük az irányt. Elállt a lélegzetem a kínai éttermek gazdag, pekingi kacsákkal roskadozó kirakatok láttán. Azonban idő híján csak nézni tudtuk a finomnál finomabb keleti konyha remekeit. Pár utcával arréb már a Covent Garden állt, London forgalmas, fedett piaca, ahol egy órácskát töltöttünk. Ezen a helyen a legkülönfélébb szuveníroktól a teákon át mindent lehetett kapni. Majd kiértünk a Trafalgar térre, a város leghíresebb terére és egy gyors, 20 perces látogatást tettünk a Nemzeti Galériában, a világ egyik legnagyobb képtárában. Ezzel véget is ért rövid kiruccanásunk Európa legnagyobb gazdasági központjában, és a világ egyik legfontosabb kulturális centrumában, Londonban.

Szerdán Porthmouthba utaztunk, Nagy-Britannia legjelentősebb kikötővárosába, ahol megcsodáltuk Nelson admirális zászlóshajóját, a Victoryt. A fedélzeten tényleg úgy tűnt, mintha visszacsöppentünk volna a 19. századba. A hajómonstrum megtekintése után a Királyi Hajózási Múzeumban tettünk látogatást, majd kaptunk szabadidőt a vásárlásra, hiszen itt Porthmouthban található a híres, nyitott mennyezetű bevásárlóközpont, ahol mindenki kedvére vásárolhatott a festői, jachtkikötő mentén elterülő komplexumban. Az úton visszafelé megálltunk Chichester hangulatos városkájában, majd este elfoglaltuk a házikóinkat, és egy jó vacsorát csaptunk össze, amire természetesen meghívtuk a lányokat is. Hihetetlenül jól telt el ez az este, habár ez mindegyikre igaz volt.

A csütörtöki napot már nagyon vártam, alig tudtam aludni, hisz ezen a napon a misztikus, rejtélyekkel teli helyre, Stonehenge kőbálványaihoz utaztunk. Az ősi sziklák előtt még Dél-Anglia talán legszebb középkori városába, Salisburrybe mentünk. A város gyönyörű volt a maga hangulatos középkori, fagerendás épületeivel. Azonnal magával ragadott. A csatornában úszó hattyúk és vadkacsák látványa valami egészen felemelő érzést nyújtott, nem beszélve az elképesztő katedrálisról, mely Anglia legmagasabb tornyával büszkélkedhet. Emellett itt található a világ legrégebbi órája és itt őrzik Anglia büszkeségét, a Magna Charta Libertátumot. Szálláshelyünkre tartva még megálltunk az ország ősi fővárosában, Winchesterben, ahol ismét az angol stílusú középkori építészet fogadott bennünket. Itt megnéztük Artúr király és lovagjainak kerekasztalát. Az idegenvezetőnk történelmi áttekintése után tettünk egy kiadós sétát és felfedeztük Winchestert. Este már a visszaútra készülődtünk.

Pénteken pedig már kofferokkal megrakva vágtunk neki az útnak. Útközben tettünk egy kis kitérőt Hastingbe, a híres 1066-os csatáról ismert halászvároskába. Hazafelé még egyszer megálltunk, de most a belga Brugge városát fedeztük fel. Személy szerint nekem ez tetszett a legjobban az egész kirándulás során. A régi flamand építészet valami csodás, emellett az éttermek sokasága, a vendégszeretet és a csokiboltok

Szombaton dél körül megérkeztünk Pozsonyba.

A kirándulás összességében nagyon jól sikerült. A hangulat kiváló volt, a táj remek és sem kulturális élményben, sem szórakozás tekintetében nem szenvedtünk hiányt. Ha lehetne, ismét nekivágnék ennek az útnak. Még egyszer átélném mindazt, ami megtörtént velem ez alatt a rövid hét alatt. Remélem, soha nem felejtem el a „legendás partvidéket”.

Átélte és lejegyezte: Németh Marco, I.B