Egy (robot)álom nyomában – a Robotoshock csapat útja a világbajnokságig

Az idei tanévet a Robotoshock csapata, Baráth Bence, Vanda Maxim és Schlosser Imre nem lazsálással, hanem izgalmas szervezéssel és kemény felkészüléssel indította – célkeresztben a WRO világbajnokság, amelyet 2024-es évben a festői Izmírben rendeztek meg. Még ott, Törökországban derült ki, hogy a következő VB helyszíne Szingapúr lesz. Rögtön megfordult a fejemben: „Na, az sem lenne semmi!” – és cinkosan megkérdeztem a fiúkat, hogy elvisznek-e oda is. Nevettek, de akkor még senki sem sejtette, mennyire komolyan veszik majd ezt a kérdést…

Amikor kézhez kaptuk a 2025-ös feladatokat, az első reakciónk leginkább a „Na, ebből hogy lesz világbajnokság?” típusú volt. De a fiúk nem estek kétségbe, és minden erejükkel azon voltak, hogy a robot mindent megtanuljon – már-már többet is, mint mi! Persze voltak pillanatok, amikor azt sem hittük, hogy egyáltalán bejutunk a kassai országos döntőre.

Szombatonként már nem a hétvégi lustálkodás volt a program, hanem a suli padjai között zajlott a robotépítés és programozás. Először a regionális fordulóra, a besztercebányai versenyre készültünk, ahol 6 csapattal képviseltük az iskolát – korosztályonként 2-2 csapattal, mivel három különböző kategóriában indultunk.

Besztercebányán elképesztő robotokat láttunk, olyan profikat megszégyenítő konstrukciókkal álltak ki a diákok, hogy csak pislogtunk. Ilyenkor azért meg-megrogy a csapat önbizalma, de végül sikerült a 10 legjobb közé beverekedni magunkat – négy csapatunk is továbbjutott az országos döntőbe! Ráadásul a Junior és Senior kategóriákban 2. helyezést értünk el, ami hatalmas öröm volt, de tudtuk: a java még csak most jön.

A felkészülésre kevés idő maradt, de annál több lelkesedés és kreativitás! A csapatok mindent beleadtak, és elindultunk Kassára, ahol már a tét sem volt kicsi.

A verseny első fordulójában már biztató eredmények születtek: a robotok – meglepetésre – nemcsak hogy “szót fogadtak”, de szinte barátként működtek együtt a csapattagokkal. Az egyik Senior csapat 1. helyen állt, a másik 7., a Juniorok az 5., az Elementary csapat pedig a 2. helyet szerezte meg. Na, ekkor már éreztük, hogy ebből akár még valami nagyon komoly is kisülhet!

Aztán jött az új pálya, új feladatsorral – mintha csak egy extrán nehéz videójáték szintjét kapták volna meg. Két óra állt rendelkezésre a megoldás kidolgozására, és itt tényleg csak a stratégia és csapatmunka számított. A legnehezebb az volt, hogy a robotnak egyetlen esélye volt: semmi javítás, semmi második próbálkozás. A coach (azaz én) pedig csak izgulhatott, mint egy szülő a szülői értekezleten…

A futamok után feszült várakozás következett. A Junior csapatunknak – Brick Heads: Schlosser Vivien Danielle, Langermann Matúš Enzo, Dudás Tomáš – sajnos nem volt szerencséje, a robot kereke beakadt az asztal egyenetlensége miatt, így ott már tudtuk, hogy a dobogó ezúttal nem jön össze, csak a 6. hely. Az Elementary csapat – CoolBricks: Baráth Zsofia, Can Leyla és Vanda Félix – is nagyon jól szerepelt, de végül egy hajszálon múlt a dobogó, 4. helyezettek lettek. A Scrap metal nevű másik Senior csapatunk, Bús Zoltán, Nemes Máté és Kenderessy Márk az 5. helyet szerezték meg.

És akkor jött a nagy pillanat: a Senior kategória eredményhirdetése. A neveket sorolták, de a Robotoshock csak nem hangzott el… már majdnem lemondtunk róla, amikor a legvégén – mintha csak hollywoodi filmben lennénk – mégiscsak kimondták a nevünket! Megnyertük! Újra! El sem hittük, hogy tényleg mehetünk Szingapúrba!

A diákok tehát teljesítették a “viccesen komoly” kérésemet, és úgy néz ki: visznek Szingapúrba! Az öröm hatalmas, de tudjuk, most kezdődik az igazi munka. Szükségünk lesz támogatásra is, hiszen egy ilyen út költségei bizony nem kevések. Reméljük, sikerül megteremteni a feltételeket, és a Robotoshock csapat valóban képviselheti Szlovákiát a világ másik felén.

Izmír minden pillanata örökre az emlékeim között marad – most pedig készítem a „belső memóriámat”, hogy Szingapúrból is mindent el tudjak raktározni. Lehet, még külön tárhelyet is kell kérnem az agyamban…

Bertók Euridike, informatika tanár/coach