Ugye van kiút?

Igen, van kiút, mindenre van megoldás, mert nem vagyunk egyedül, családtagok, barátok, munkatársak vesznek körül bennünket, akikre számíthatunk. Pinokkió is eljut sok-sok viszontagság, próbatétel, különféle lények segítő vagy éppen akadályozó munkájának köszönhetően apjához, Dzsepettóhoz, ill. Dzsepettó is rálel fiára, Pinokkióra. 

2024. október 13-án, vasárnap nemcsak egy busznyi Duna utcás (tanulók, szülők, tanárok, hozzátartozók) kelt útra, hogy Budapesten a Vígszínházban megtekintse a Pinokkió c. előadást, hanem Pest utcáin is elstartolt a SPAR Budapest Maraton Fesztivál több száz résztvevője. A két esemény a pesti dunai rakparton „futott össze“, melynek az lett a következménye, hogy a lezárások miatt egy pesti szűk utcában a 90 fokos kanyarra a pozsonyiak autóbusza „nemet mondott“. Az előadás kezdetéig 20 perc maradt, a Vígszínházig pedig kb. 3,5 km, amit a maratonfutók simán megtettek volna, de a 8-13 éves korosztályt képviselő tanulók és az őket kísérő felnőttek számára az esély az előadás kezdetének elérésére ilyen körülmények között egyenlő volt a nullával. Kattogtak az agyak, jöttek az ötletek: taxi, villamos, autóbusz, végül a metró mentett meg minket, na meg a Vígszínház személyzete, társulata, akik a telefonos egyeztetés alapján az előadás kezdetét hozzánk igazították, így a pozsonyi csapat a Pinokkiót az első perctől követni, élvezni tudta. Mert ez a darab maga a csoda! A látvány, a zene, a színészek játéka elvarázsolt minket. Olyan képi világa van a zenei mellett, amely vetekszik a világszerte csodált impresszionisták tárlatával, vagyis több mint egy képtári séta. Mindent és mindenkit imádtunk, aki vagy ami megjelent a színpadon. Elképzelni sem tudjuk, hány rendkívüli tehetséggel  megáldott ember munkájának köszönhető az az összhang, amely a nézőt beszippantja az előadás alatt. Ezt a darabot nem elég egyszer látni az életben, többször meg kell nézni, hogy a szöveg az agytekervényeinkben rakódjon le, a zene ne csak a füleinkbe, de a bőrünk alá is bekússzon, és a színek, a formák a retinánkba égjenek.      

Az Elégedett dal egyike a 21 dalnak, amely az előadás alatt elhangzott, mi sem tudnánk szebben kifejezni elégedettségünket, és nem csak azért, mert az élet szép…

Átélte és lejegyezte: Iró Erzsébet