Duna utca, továbbra is szeretünk!
Ki ne szeretne játszani, sőt játszva tanulni?! A Magyarország, szeretlek! című, több éve adásban lévő vetélkedő mintájára idén is remek szórakozást biztosítottunk a felső tagozatos tanulóinknak.
A Duna utca, mi is szeretünk! játék két csapatában minden felső tagozatos osztály képviseltette magát, a csapatkapitányok pedig az osztályfőnökök közül kerültek ki. Így álltak össze a feketék és a pirosak csapatának versenyzői, ill. a népes, olykor hangjukat keményen hallató szurkolótábor tagjai is. A Listában 16 különleges, egzotikusnak számító, de már nálunk is megtermő növény, gyümölcs nevét kellett megjegyezni. A Tizenegyes játékban elhangzó 10 kérdésre olykor jött helytelen válasz is, de mindegyik csapat „labdába rúgott”. A Mi vagyok én?-ben remek rajzolási készségükről tettek tanúbizonyságot a csapatok legifjabb női tagjai. A Szóbeszédben a Pozsony fekete krónikájából származó megtörtént esetek mozaikkockáit is össze tudták rakni az egymásnak átadott szövegek alapján. S hogy ki nevetett a végén, biztosan a pirosak, mivel kihúzták a 100-ast, így a győzelmük garantált lett.
Ha csak annyit jegyeztek ma meg a felsőseink, hogy Mozart 14 napot töltött Pozsonyban, hogy az utcán található üvegből sosem iszunk, mert akár poloskairtásra használt mirbanolaj is lehet benne, és a májusi eső aranyat ér, már megérte ezt a két tanítási órát együtt eltölteni. Ne feledjétek, egy év múlva visszavágó!
Iró Erzsébet játékmester
