Darázsgarázs a mi szemünkkel

Az inkluzív csapattal májusban sort kerítettünk egy újabb foglalkozásra, melynek központjában – a tavasz beköszöntével – a virágok és az őket beporzó rovarok álltak. Rohanó világunkban a sok változásnak, a fejlődésnek sajnos nem csak pozitív hozadékai vannak. Egyik óriási probléma, hogy nagyon sok állat élettere szűnt és szűnik meg, mely hosszútávon az ember életére is kihat. Az utóbbi évtizedekben már sokat lehetett hallani a méhek, a darazsak számának csökkenéséről.

Kevesen tudják, hogy a növények beporzásában nem a kolóniákban élő fajok vesznek részt a legnagyobb számban, hanem a magányosan élő méhek és darazsak. Mivel a nádtetők, a vályogházak száma csökkent, így a lehetséges költőhelyek száma is kisebb lett számukra. A környezetvédők kidolgoztak egy módszert, melynek segítségével otthont tudnak nekik biztosítani. Ez nem más, mint a darázsgarázs vagy méhecskehotel. Elhatároztuk, hogy a mi gyerekeinkkel is elkészítünk egy-egy ilyen hotelt, ezzel is segítve szorgos méheink életét. Fontos megemlítenem, hogy ezek a magányosan élő fajok egyáltalán nem veszélyesek és nem támadnak az emberre, így akár otthon, a családdal is készíthetünk ilyen menedéket méheinknek.  Szerettük volna, ha tanulóink megértik, hogy miért is fontos tisztelni a természetet, és azt, amit nekünk ad.

Kezdésnek egy rövid előadás keretén belül körbejártuk a témát és örömmel hallgattuk a sok okos hozzászólást, kérdést, melyek diákjainkban megfogalmazódtak. A kis elméleti rész után hozzá is láttunk a katica és a méhecske formájú garázsok megalkotásához. A gyerekek vidáman kezdtek hozzá a munkához csapatunk tagjainak segítségével. A hangulat fokozása érdekében gyermekdalokat hallgattunk, dúdoltunk. Miután elkészültek a kis „hotelek”, belevágtunk az egyik legillatosabb tavaszi virág, a jácint elkészítésébe. Boldogan láttak neki az alkotásnak, s nem riasztotta vissza őket a bonyolultabb lépések követése sem. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nagyon ügyes kis gyermekcsapatunk van, hisz egytől egyig gyönyörű virágok születtek.

A foglalkozás lezárásaként elhelyeztük a kis darázsgarázsainkat az iskola udvarán. Reméljük, hogy minél több kis rovar talál otthonra bennük. A gyerekekkel pedig megbeszéltük, hogy rendszeresen figyelemmel fogjuk követni a bennük lakókat. Végezetül szeretném megköszönni az inkluzív csapatnak a sok segítséget.

 Varga Gyökeres Andrea