Közeledik a beíratás az alapiskolák első osztályába, február közepétől tart a népszámlálás. Az alábbi kreatív diákírásokat olvasva talán elgondolkoznak jó páran az anyanyelv fontosságán, s nem kell őket tovább győzködni arról, hogy magyar szülők gyermeke magyar tanítási nyelvű iskolában kezdje a tanévet, vagy merje mindenki vállalni magyar anyanyelvét és nemzetiségét a népszámlálási kérdőívek töltögetése közben.
Az anyanyelv és a hétfejű sárkány
Egyszer volt, hol nem volt, a négyszögletű kerek erdő melletti városkában lakott a kis hétfejű sárkány. A sárkány épp a kamaszkorban járt, így egyre többször gondolkodott el olyan dolgokról, amelyekre azelőtt nem is igen figyelt oda. Persze, akinek hét feje van, sok mindenen gondolkodhat egyszerre.
Egyik nap a villamosmegállóról hazafelé sétálva a nyelvekről kezdett el gondolkodni. Természetesen nem azokról a szánkban lévő szervekről, hanem az anyanyelvről, továbbá azokról a nyelvekről, amelyeketamemyleketiket később megtanulunk, mint idegen nyelveket és arról a maradék sok nyelvről, amelyeket felsorolni is hosszú lenne. A hétfejűség előnye többek között az is, hogy az ember több mindenre tud egyszerre figyelni, így még épp időben tért ki a sovány rendőr elől, aki épp a rendőrség épületéből kilépve dobozokat cipelt egy közeli autóhoz. A sárkány megkérdezte, segíthet-e neki, mire ő elfogadta a segítséget, és rögtön a kezébe is nyomott két dobozt. A pakolás közben a sárkány fejében elkezdett motoszkálni egy gondolat, amit kérdés formájában máris a rendőr elé terjesztett: „Ön szerint, akinek hét feje van, meg tud tanulni hét különböző nyelven?”,mire ő így válaszolt: „Bevallom őszintén, nem ismerem a sárkányfejek működését, de szerintem, ha elég céltudatosak vagyunk, nagy dolgokat is képesek vagyunk véghez vinni.”A sárkány erre egyetértően bólintott, majd folytatta útját hazafelé. A sportcsarnok előtt lépdelve észrevette az egyik barátját, aki teniszütővel a kezében pakolta be a táskájába az edzőcuccait. Miután összeszedelőzködött, odament a sárkányhoz, pacsiztak egyet, és mivel közel laktak egymáshoz, együtt tették meg a haza vezető utat. Útközben főhősünk tőle is megkérdezte, amit a rendőrtől. A barátja elgondolkozott, majd így felelt: „Ha meg is tudnál tanulni hét nyelven, akkor az azt jelentené, hogy minden fejed más nyelvet beszélne?” „Azt nem tudom”- felelte a sárkány. „Mert, ha igen – folytatja a barátja – ,az nagyon menő lenne!” Mindketten mosolyogtak, és elköszöntek egymástól, mivel már a barátja házához is értek. Amikor a sárkány is hazaért, gondolt egyet, és megkérdezte a mamájától is. Ő ugyanis a legtöbb kérdésére szokta tudni a választ. Miután rátalált az anyukájára a konyhában, neki is feltette a kérdést. A sárkánymama az ananászsszeletelésből felpillantva azt kérdezte, az anyanyelv beleszámítódik-e. Sárkányunk gondolkodott egy kicsit, majd azt felelte, nem, hiszen az anyanyelvet már nem kell megtanulni, azt már tudjuk. A sárkánymama erre a fiára mosolygott, majd tovább kérdezett: „Tudod, mit jelent a csoroszlya vagy az ámbitus szó?” A kissárkány erősen gondolkodott, de semmi nem jutott eszébe, mire a mamája folytatta: „A csoroszlya egy földműveléshez használatos eszköz, az ámbitus pedig a falusi házak oszlopos tornáca. Látod, látod, kisfiam, ezek a szavak az anyanyelveden vannak, mégsem tudtad a jelentésüket. Az anyanyelvünket is tanulni kell, csak nem úgy, mint az idegen nyelveket. Az eredeti kérdésedre válaszolva pedig, szerintem ha kitartó vagy, meg tudsz tanulni hét nyelven. Bár akkor talán nem az autóiparban kellene elképzelni a jövődet, hanem valami olyan helyen, ahol hasznosítani tudod a nyelvtudásod.” A sárkány elszontyolodott, mivel már kiskora óta az az álma, hogy saját autószerelő műhelye legyen, és a legmodernebb autókat bütykölje. Viszont az sem hangzik rosszul, hogy idegenvezető legyen. Ott például kiválóan tudná hasznosítani a nyelvtudását, és a tetejébe még be is utazhatná a világot. Sóhajtott egyet, majd véglegesen eldöntötte, hogy aznapra már elég volt a gondolkodásból, hiszen már kivan tőle mind a hét feje. Majd holnap eldönti, mihez kezd az álmával. De most inkább megkóstolja, mit készített az anyukája a konyhában.
Hiába, a sok gondolkodástól megéhezik az ember.
Čerňanská Veronika I.B
