A TUDOK felvidéki címvédője
A Tudományos Diákkörök XXIV. Kárpát-medencei Konferenciájának (TUDOK) döntőjét 2024 április 19-20. között rendezték meg a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. Ez a verseny Magyarország, sőt az egész Kárpát-medence középiskolásainak egyik legszínvonalasabb és legigényesebb versenye, melyen a diákok tudományos kutatásaik eredményét mutatják be. Én – a felvidéki döntő nyerteseként – a „Történelem, család- és életpályakutatás, művészettörténet” szekcióban adtam elő „A családért és a hazáért – A Csörgey család katonahősei” című munkámat.
Hosszú és nehéz, ám izgalmas úton kellett végigküzdenem magam, hogy eljuthassak a döntőig. A kutatásom ötlete még 2 éve született, mikor is a TUDOK 2022-es döntőjén a zsűri egy olyan kérdést tett fel nekem – egy szintén katonahőssel kapcsolatos kutatásom kapcsán –, hogy ismerek-e más, további katonahőst a családban. Megkapva a motivációt belekezdtem a kutatásba, amely több módszert és forrást is magába foglalt. Felhasználtam többek között könyveket, online adatbázisokat, levéltári iratokat, iskolai és katonai értesítőket, valamint egy katonai adatlap kitöltése által hozzáférést kaptam a Hadtörténeti Levéltár és Irattár digitalizált katonai dokumentumaihoz is. Kutatásomnak köszönhetően személyesen találkoztam az egyik katonahős, ifj. vitéz Csörgey László 80 éves lányával, illetve a 34. gyalogezredet kutató történésszel, Nagy-L. Istvánnal. Az összegyűlt adatokat elrendezve 5 katonahősnek a teljes életpályáját foglaltam a munkámba, amelyből a versenyre egy 10 perces PowerPoint prezentációt készítettem.
A kaposvári döntőben a mi szekciónkban hatan voltunk, és kicsit megijedtem, mikor megtudtam, hogy én fogok elsőként szerepelni. A szekcióülésünk szombaton zajlott, így a pénteki előadásokat hallgatva és az esti programok alatt kicsit megnyugodtam. Szombaton a zsűri bemutatkozása után következett az előadásom. Őszintén megvallva sokkal kevésbé izgultam és stresszeltem a prezentálás alatt, mint ahogy azt vártam. Az előadást követően, az általam jónak vélt válaszokat adva a zsűrinek, magabiztosan és elégedetten ültem vissza a helyemre. Ám ahogy figyelemmel kísértem a többi előadást, kicsit kételkedni kezdtem magamban, mert eszméletlenül erős volt a mezőny. A szekcióülés befejeztével nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy a győzelmi esélyeim igencsak kicsik.
A kiértékelés és az ünnepélyes záróműsor délután 14:00-kor kezdődött. Nagy izgatottsággal és aggodalommal hallgattam, ahogy a Kutató Diákok Mozgalom (KutDiák) koordinátora egyesével olvasta fel a szekciók győzteseit, mígnem a miénk következett: meglepetéssel és hatalmas megkönnyebbüléssel tudatosítottam, hogy első helyezett lettem épp úgy, ahogyan két évvel ezelőtt! Jó érzés volt megmutatni másoknak, hogy mennyi érdekességet tudtam meg a családom múltjáról a kutatásomnak köszönhetően, és ráadásul a versenyt is megnyertem. Az igazat megvallva nem célom hivatásként űzni a történelem kutatását (jelenleg is inkább hobbiként foglalkozom ezzel), mindazonáltal remélem, hogy kutatómunkám és eredményeim mások számára is inspirálók lehetnek.
Nagyon sok embernek köszönettel és hálával tartozom. Elsősorban felkészítő tanáromnak, Borka László tanár úrnak, mentoromnak és egyben édesapámnak, Németh Tibornak, valamint az egész családomnak és barátaimnak, akik mindvégig támogattak, mellettem álltak és segítettek a győzelemhez vezető úton.
Németh András, II.B
